ANNA KARENINA… Az orosz szépség tragédiája. A Győri Nemzeti Színház bemutatója a Margitszigeten
Kelt: 2026.07.06
A női nem erejének, szépségének és kiszolgáltatottságának eposza Tolsztoj regénye. Az Anna Karenina az író egyik legtökéletesebb alkotása, a szerelem, a szenvedély és a házasságtörés legizgalmasabb műve. A gazdag érzelemvilág, a remek irodalmi mű megihlette a zeneszerzőt, Kocsák Tibort. A musical-opera dallamvilága a történet szépségét, megdöbbentő igazságát még emelkedettebbé teszi. Igazi irodalmi és zenei csemege egyszerre.
A női nem erejének, szépségének és kiszolgáltatottságának eposza Kocsák Tibor és Miklós Tibor musical-operája Lev Tolsztoj azonos című regényéből.
Az Anna Karenina musical alapötlete Lev Nyikolajevics Tolsztoj azonos című regénye alapján született. Az 1828-1910 között élt író az orosz realista irodalom nagymestere, akinek olyan halhatatlan írásokat köszönhetünk, mint a Háború és béke (1863-1869), az Ivan Iljics halála (1886) és az Anna Karenina (1873-1877).
Puskin hatására fogant meg benne a gondolat, hogy regényt ír egy tragikus élményéből 1872-ben Tolsztoj maga is szemtanúja volt, amikor Anna Sztyepanova Zikina, egy ezredes leánya féltékenységi rohamában a vonat elé vetette magát, mert szeretője megkérte a fiához hozatott nevelőnő kezét. Anna alakját pedig egyenesen Puskin lányáról, Maria Alekszandrovna Hartungról mintázta meg. A mű, témáját tekintve, a nagy, de a társadalom szemében törvénytelen szerelem rajzát adja. A főhős, Anna Karenina otthagyja boldogtalan házasságát, és a teljes élet után vágyakozva, követi fiatal arisztokrata szerelmét, Vronszkijt.
Az Anna Karenina nem csak Tolsztoj életművének egyik legszebb ékköve, de kultúrtörténetileg is meghatározó mű. Thomas Mann „a világirodalom legnagyobb társadalmi regényének” nevezte joggal.
Társadalmi-emberi tabló, tömör, erős lélekelemzés. Három család hömpölygő boldogsága, avagy boldogtalansága, hat ember drámája. Vággyal és büszkeséggel kezdődik, ám balsors és vezeklés a vége. Szerb Antal az Anna Kareninát a szerelem és házasságtörés egyik legnagyobb regényének nevezte. A női nem erejének, szépségének és kiszolgáltatottságának eposza Tolsztoj regénye. Az Anna Karenina az író egyik legtökéletesebb alkotása, a szerelem, a szenvedély és a házasságtörés legizgalmasabb műve. Anna Karenina a világirodalom női hősei közül talán a legjelentősebb. Romantikus regénybe ágyazott társadalomkritikája többször megihlette a művészvilágot, Kocsák Tibornak és Miklós Tibornak köszönhetően pedig elkészült a regény magyar musicalopera változata. A musical ősbemutatóját 1994-ben a Rock Színház előadásában tartották. Miklós Tibor minden érzelmet pontosan leíró, lélekszaggató tolsztoji szöveggel és Kocsák Tibor áradó zenéjével.
A nagyközönség most újra ringatózott a zene ütemére, mert az év legszebb és legmagasztosabb nyitányát hallhatta a csillagos égbolt alatt a Margitszigeti Szabadtéri Színház színpadán két este, 2026. július 3-án és 4-én. A Győri Nemzeti Színház előadásában színpadra varázsolt darab láttán a közönség úgy érezte egy igazi mesterművet fog kapni és az előadások végén felcsattanó ovációból ítélve nem csalódott. A néző a fülbemászó dallamok szárnyán utazott a múltba, amelyek a musical irodalom legszebbjei közé tartoznak, és nagyszerűen közvetítik a romantikus tragédiát. A darab sikeresen sűríti a fájdalom, a szenvedély és a vágyakozás ezer színű árnyalatát, erős drámai jeleneteket eredményezve. Tolsztoj társadalomkritikája jól érvényesül a színpadi adaptációban.
Amikor egy rendezés és egy társulat alapos műgonddal nyúl hozzá a történethez, nagyon is mai, ismerős, döbbenetes előadás kerekedhet belőle. Így van ez Anna Karenina történetével a Győri Nemzeti Színház prezentálásában. A rendező, Bakos-Kiss Gábor a darabban az intim kapcsolatokat, a legbensőbb emberi érzelmeket szerette volna megmutatni. Nagyszerű, igazi klasszikus alkotás született a zene, a táncstílusok, a jelmezek terén is. A szemet gyönyörködtető ruhák, a gondosan megkomponált fények nagyszerű látványt hoztak létre. A darab mondanivalója abban rejlik, hogy nem akarja meghatározott időhöz kötni a történetet. A ma már egészen távolinak tűnő történetet is képes úgy megmozgatni, hogy napjainkban is érvényessé válhasson a darab mondanivalója. Így a darab a fények, a csillógás elmúltával is gondolatébresztő, olyan, ami többet ad a színrevitel egyszerű élményénél. Az izgalmas alapanyagból emlékezetes előadást rendezett, mely hatásos, érzelmes, drámaian szép. A látvány terén a csapat elemében volt, olyan világot varázsoltak a színpadra, mely belénk ivódik és egyes képek napokig keringenek még a gondolatainkban. Kifogástalan, nagybetűs színház, a zenekar pedig csak húzza rendületlenül közben az év egyik legjobb zenéjét Silló István vezényletével. Az előadásnak megvannak a maga csodálatos pillanatai, valódi emberi érzelmeket mutat meg. Fájdalomból és bonyodalomból nincs hiány. A szerelem, a vágyakozás, az összetartozás és az elszakadás ezer színe jelenik meg a színpadon.
A szerelmi dráma nagy része a 19. század társadalmi konvencióinak áthághatatlanságából, a nők férjüktől való függéséből ered. A világ egyes pontjain még napjainkban is fennállnak hasonló társadalmi struktúrák, ahol ugyanilyen elnyomásban részesül a női akarat, sőt elképzelhetetlen álomképnek a szerelmi házasság.
A történet számtalan kérdést vet fel az ember szabadságával, vagy épp elköteleződésével kapcsolatban. Mit lehet megtenni egy másik emberrel? Mennyire lehet teret engedni a zabolátlan vágyaknak, ismerve a kockázatokat? Hol húzódnak az egyéni felelősségvállalásnak azok a határai, melyekkel nem csak saját, de mások életét is összetörhetjük, szétzúzhatjuk és ha már egy gyerek is van, mennyivel lesz bonyolultabb a történet? Mindannyian hozunk téves döntéseket. A kérdés az, hogy ezeknek a döntéseknek súlya alatt összeroppanunk-e, vagy képesek vagyunk szembenézni a következményekkel? Létezhet-e jó megoldás egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetben, vagy valamit mindenképpen el kell engedni? Hogy lehet a mindennapokat folyamatos fájdalommal, veszteséggel és lemondásokkal megélni? Szükségszerű-e az összeroppanás, az elmenekülés mindenből, akár az életből is?
A fő tragédia Anna életében érhető a leginkább tetten: nem épp boldog házasságban élve megérkezik az életébe a szerelem. Az a vágy, ami végül sehogy nem tud igazán kiteljesedni, mert a férj, aki bár higgadt távolságtartással kezeli a tényeket, nem hajlandó válni, teljesen elszakadni az asszonytól. A bonyodalmakat fokozza, amikor Anna a szeretőjétől is gyermeket vár. A megpróbáltatások után hiába boldog a rövid ideig párjává váló szeretőjével, ott van még a másik gyermeke, akitől eltiltották, egy másik összetört élet. Van-e kiút ebből a reménytelen és megoldhatatlannak tűnő helyzetből? Mit lehet tenni, amikor az embert mindenütt megbélyegzik, elfordulnak tőle? És hiába az erős szerelemi kötelék egy másik férfi részéről, lehetetlenség olyan megoldást találni egy ilyen élethelyzetben, ami megnyugtató, vagy legalább egy elfogadható kompromisszum mindenkinek. Vagy igy, vagy úgy, de mindenképp fájni fog. Szabad a választás, a hűség pedig döntés kérdése csupán. Az előadás a szerelmi szálakra koncentrál, Anna és az életét meghatározó két férfi mellett Kitty és Levin kapcsolatán keresztül a szerelem különböző árnyalatait mutatják meg.
A musical szereplői a szerelem és az árulás, a szenvedély és a kötelesség, a remény és a kétségbeesés elsöprő érzelmeivel küzdenek. Bár közel másfél évszázad telt el a történet óta, a közönség elé táruló események időtlenek, akár mai emberek története is lehetne, ezért még lebilincselőbbek és meghatóbbak.
Az Anna Karenina előadásban egy férjes asszony sorsa rajzolódik ki, aki a teljes élet után vágyakozik. Az akkori kor hazug életét űző álszent társaságban ő az egyedüli, aki nem tud hazugságban élni. Teljes életre vágyik, ezért lázad fel a hazug szabályok ellen. Annának Vronszkij jelenti a világot, ő azonban szabadulni próbál tőle, bár szereti Annát, de egyre gyakrabban érzi elnyomásnak a nő szerelmét, mely nehéz súlyként köti gúzsba.
A világ leghíresebb szerelmi története:
Anna Karenina a világ egyik, ha nem a legizgalmasabb nőalakja. Szenvedélyes, szerelmes, intelligens, finom, érzékeny, nagystílű, elegáns, szerény és nem mellesleg gyönyörű. Tolsztoj gazdagon és érzékenyen írja meg ennek a csodálatos nőnek a pusztulását. A házas Anna Karenina és egy szenvedélyes katonatiszt, Alekszej Vronszkij drámai és viharos szerelmi története az orosz nemesség csillogása és luxusa közepette játszódik a 19. század második felében.
Mi is történik voltaképpen mai szemmel az Anna Karenina-ban: Anna, aki Alekszej Karenin, egy nála jóval idősebb férfi felesége Szentpétervárra siet. Látogatása közben összebarátkozik sógornője, Dolly húgával, Kittyvel, aki az úri társaságba éppen belépni készülő fiatal leány és halálosan szerelmes egy daliás tisztbe, Vronszkijba. Anna maga is flörtbe bocsátkozik Vronszkijjal, és nemcsak megszegi a házassági fogadalmát, de botrányos viszonyba keveredik a férfival, megbélyegezve, majd kitiltva ezzel önmagát saját társadalmi köréből. Az összetört szívű Kitty visszautasítja Levin házassági ajánlatát, majd egy évvel később nem éppen vad szerelemből, mégis nőül megy hozzá.
Anna Karenina kénytelen otthagyni hideg és zord férjét jótétlélek szeretőjéért, így hátrahagyva élete egyik legfontosabb részét, a gyerekét, a férj pedig megaláztatásában nem könnyíti meg Anna dolgát, és nem válik el az asszonytól, ami a korabeli szigorú társadalmi elvárások viszonyai között egyenlő a társadalomból való kirekesztéssel. Így kerül törvényen kívüli helyzetbe a szerelmes pár, ami visszafordíthatatlanul elkezdi felőrölni kapcsolatukat és önnön magukat is.
A történet a vágyott szerelemért folytatott küzdelem, a beteljesületlen szerelem, mely túlmutat a szenvedélyen, a fennálló társadalmi rend kritikáját is magában foglalva. Lev Tolsztoj a világirodalom egyik legnagyobb szerzője maga is erősen bírálta a 19. századi társadalmi berendezkedéseket. Szenvedélyes szerelmi történetének központi témája pont az elnyomás és a hibás társadalmi elvárások által elszenvedett emberi sors. a 19. századi orosz felsőosztályt remekül jellemzi. Tolsztoj regénye előre vetítette a 20. századot már jellemző párkapcsolati káoszt, a különbözőképpen boldogtalan családokban élők szenvedéseit.
Levin, Sztyiva, Karenin és Vronszkij, ahogy Anna, Dolly és Kitty nagyon különböző természetű emberek, akik más-más döntéseket hoznak saját életükről. A közös bennük, hogy döntésük súlya alatt a maguk módján mindannyian boldogtalanok, meghunyászkodnak az élettel és a vágyaikkal szemben is. Ebben a darabban nincsenek igazán élők, csak valahogy, bármiáron túlélők.
Különös atmoszférájú musicalt sikerült színpadra vinnie a Győri Nemzeti Színháznak, amelybe örömmel beleszédül a néző, mert egészen új perspektívát nyit Anna Kareninára és családtagjaira. A színpadon csalfa, áruló, hiú, szenvedélyes, lemondó, csendesen szenvedő, túlélő embereket látunk. Azt éreznünk kell már a darab elején, hogy nem lesz jó vége Anna és a gróf viszonyának, hiszen a korabeli Oroszországban egy, a férjét nyíltan megcsaló nő bűnösnek számított.
Anna Karenina: Széles Flóra / Mózes Anita
Széles Flóra ábrázolásában egy olyan Annát látunk, aki a kezdetektől fogva érzi, hogy sorsa rosszra fordul. Szinte mindennel és mindenkivel dacolva halad a saját szakadéka felé, a segítő szándékot félreértelmezi, az őt szerető férfiakat eltaszítja magától. Karenin, Vronszkij, csupán szemlélői a nő haláltáncának. Az ő Annája szellemes, csodálatos fiatal nő, aki a moszkvai szalonok szokásai szerint idősebb férfi feleségeként él. Szenvedélyes szerelemre lobban egy daliás lovassági tiszt iránt. A kapcsolat botrányt kavar a belterjes és konvencionális társadalmi közegben, s Anna élete tragédiába fordul a bátorságának köszönhetően, mert szembe mer menni a korabeli gondolkodásmódnak. Jól hozza a józan esze és az érzelmei között vergődő Annát.
Széles Flóra Annája kezdettől fogva olyan, mint a mágnes, vonzza a nézői tekinteteket. Minden színészi pillanata hibátlan, művészi. Hősnőjének pusztító varázst kölcsönöz. Nem alakítja Annát, hanem átengedi neki az arcát és magát, hogy láthassuk rajta az ellenállást, aztán ahogy megadja magát ennek a szerelemnek, az örömöt, a kétségbeesést. Drámai erővel láttatta a „bűnös teremtésben” a szerelemre vágyó, a férjét és szeretett gyermekét a gyönyörért elhagyó nőt, a lelkifurdalások közepette vergődő anyát, a boldogtalan embert. Hangja drámai erővel katartikus érzést kiváltva szögezi székbe a nézőket. Hangjánál már csak tekintete közli jobban fájdalmát, szenvedélyét, vágyát. Anna Kareninája a végzet asszonya. A két lábon járó szenvedély, ahogy Karenin levelét földhöz vágja, vagy éppen szerelmével táncol. Lázas kábulatában engesztelni próbálja férjét és szeretőjét, ahogy teszi mindezt fájdalmasan, de kristálytiszta hanggal és lélekkel. A magyar, de megkockáztatom, hogy a világ musical irodalmának legszebb és legnehezebb női szerepe hiteles előadásban szívet tépő Anna volt. Jó párost alkotnak Kocsis Dénessel aki daliás megjelenésével már önmagában is illúziót keltő Vronszkij. Egy olyan pár, akik ha együtt vannak jelen, van körülöttük egy burok. Amikor elszereti a bálon Kittytől a férfit, pont olyan, mint amikor a megözvegyült Scarlett O’Hara a bálon nem tud ellenállni a táncnak és gyászruhában beleveti magát a forgatagba.
Mózes Anna karakter formálásában Anna véletlenül sem áldozat. Öntörvényű, erős, szenvedélyes nő, aki megkapja, amit akar, de nem tud vele mit kezdeni, önnön személyiségjegyei akadályozzák meg a boldogságát. Ez az Anna egy nagyon szép asszony, aki egyszerűen ráunt a maga jóságos férjére. Nem meglepő tehát, hogy amint alkalom adódik, viszonyt kezd a rácsodálkozó, snájdig katonával, majd elszökik vele. Erős és elegáns Annaként az őrülten szerelmes nő alakját a teljes megőrülésig nagyszerűen rajzolja meg. Vronszkijjal töltött éjszakája utáni összeroppanását, lázas megbánását, anyai gyöngédségét, a szégyenteljes, féltékeny és mégis eszelősen lángoló szerető sorsát, végül látomásos végzetét megrendítő érzelmességgel, visszafogott mozgással és tökéletes, virtuóz énekléssel alakította. Az ő Annája maga döntött, a lépéseinek súlya van, nem csupán a sötétség, a végzete felé táncoló báb.
Karenin: Miller Zoltán / Nagy Balázs
Anna férje, Karenin jelleme bomlik ki legkövetkezetesebben a darab során. Öreges szerelemérzése, majd féltékenysége, haragja, gyűlölete, közben megbocsátása a szerelmeseknek, ez mind-mind remekül felépített folyamatként tárul elénk a darabban
Miller Zoltán Kareninként száraz, erőszakos, mégis törékeny alakítása nagyon gyarló emberi tulajdonságokkal van felruházva. Játéka a féltékenység, a szeretet, a gyűlölet és az érzéketlenség hullámai között hányódó embert művészi erővel állítja elénk erős színpadi jelenléttel. Az egyik legjobb alakítást nyújtotta, játéka felkészült, tapasztalt, rutinos, nagyon a helyén volt minden gesztusa ebben a rendezésben. Anna megcsalt férje általa pontosan megrajzolt hideg és racionális Karenin, akinek a történtektől nem a lelke sérül, hanem a konvenciókhoz, a bevett hibás formákhoz ragaszkodása és ezzel az önérzete szenved csorbát. Világlátás, vérmérséklet és gondolkodásmód terén Vronszkíj szöges ellentéte.
Nagy Balázs Karenin alakításában a férfi a legszimpatikusabb, legemberibb karakter. Nézőként őt sajnáltam a legjobban, hiszen a színpadról az jött le, hogy Karenin a kényszerházasság ellenére szerelemmel szereti Annát, és nem csak a szóbeszéd elkerülése miatt igyekszik fenntartani a látszatot. Méltóságteljesen sétált be, feszülve a dühtől és féltékenységtől, kezei ökölbe szorulva, orcája remegéséből látva, hogy állkapcsa össze-össze zár a felindultságtól, ahogy felségét a szeretőjével látja. Közben kényszeredetten, mégis kedvesen mosolyog az őt csillapítani vagy éppen szítani próbáló nőkre. Mély, bársonyos hangján átszűrődött a kétség, a féltés, a fájdalom és a szeretet.
Vronszkij: Kocsis Dénes / Vaszkó Bence
Kocsis Dénes Vronszkijként hódító. A szuperférfi melyet szenvedélyesen alakít, olyan férfias karizmával, amitől a nők lábai megrogynak. A jóképű, szép szál katona, akibe minden nő egy kicsit beleszeret. Megvan minden, ami Vronszkij színpadra viteléhez kell, fess, szenvedélyes, fantasztikus kisugárzású egy kis arisztokratikus puhánysággal, az egyik legszebb tánc az övék a parádés táncjelenetben a bálban. Az ő alakításában a nő iránti szerelem domborodik ki hatásosan.
Vaszkó Bence Vronszkíj alakítása csábító mosolyával, határozott kiállásával nem csupán egy szép szerető. Rétegzett előadásában tetten érhető a szerelem minden gyönyöre és szenvedése, de nagyon jól ábrázolja egy csélcsap katonatiszt minden könnyelmű lépését, pillanatnyi vágyait kielégítő, életigenlő fiatal férfi kicsapongásait is. Az Álmot küldj halálos éj során bejárt érzelmi íve, ahogy a csillagok alatt a forgó színpadon járkálva, mégis minden felesleges mozdulat és heveskedés nélkül eljut az öngyilkosságig, Anna és Karenin méltó társává emelik. Vronszkij alakítása szenvedélyes, öntörvényű férfi, akiből kinézzük, hogy képes mindenáron megszerezni magának egy férjes asszonyt.
Levin: Nemes Tibor / Hajdu Tibor
Kitty: Nagy Alma Virág eh. / Buvári Lilla eh.
Levin a kárvallottja annak, hogy Kitty szívét Vronszkij egy életre összetörte. Levin pedig akinek a szívét Kitty törte össze egy éltre, hisz tudja, hogy nem őt szereti, mégis tűri ezt.
Nemes Tibor Levinje gazdag színészi alakítás, kíváló, tiszta, hiteles alak, egy idealista férfi tökéletes megformálása erőteljesen zengő hangjaival. Lelki kínlódását a néző teljesen átérzi. Úgy tud jelen lenni a szerepeiben, hogy közben végig saját magát adja és mégis megszületik a szerep is.
Hajdu Tibor alakításának kiemelkedő színészi erénye, hogy könnyen és nagyon hitelesen hozza a mindig kételkedő hétköznapi kisember figuráját. Levin egy szenvedelmes egyszerű férfi, aki beleszeret egy másba szerelmes, mégis álmai netovábbja földi teremtésbe.
Mindkét Kitty kamaszlányos lelkületéből a teljes érzelmi elveszettség árad. Kitty megformálásuk olyan, akár egy szubrett, csacska, szeleburdi, aztán rájön, mégis van, akinél ő lehet a primadonna. Levin és Kitty lassú egymásra találása után a boldog házaséletre már csak a darab végi gyermekáldás utal, pedig ők lehetnének az ideálpáros, Anna és Vronszkij szöges ellentétei. Levin és Kitty szerelmének beteljesülése, az esküvői jelenet adja az előadás legszebb, legvalódibb részeit, ahol a szavak és a csönd önmagukban is jelentéssel bírnak, nem maradnak az érzelmek stilizált illusztrációjánál.
Az előadást nagyon szépen keretbe foglalja az egyszerű kisember, Levin dala, megfogalmazva a mű és az egész élet legszebb, örökérvényű mondanivalóját, a rendíthetetlen igazságot Miklós Tibor gyönyörűen megfogalmazott dalában:
„Minden nap új kérdés, új kétség, miért élsz, merre tartasz és honnét, mi mozdít? Magadból mit hagysz itt, ha elmész? Élni kell, magból így lesz kalász, élni kell, ahogy apánk is élt. Miben higgy, ha eltölt a kétség? Élni kell, még ha nincs is miért. És mit jelent, mit néped mond: hogy lélekkel s hogy Istennek élj.”
Tolsztoj epikus regénye nem egy love sztori. Egy történet az őszinte szerelemről és a lelki egyensúly kereséséről. Úgy vélem a történet legértékesebb és halhatatlan tanácsa, hogy legyünk hűek magunkhoz. Örüljünk, amíg magunk dönthetünk a sorsunkról és tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy ne hazudtoljuk meg magunkat. Vronszkij gróf nem volt férjnek való, Levin nem volt nagyvilági udvarló, Kitty nem volt tipikus feleségnek való, ha nem próbálnak a természetüktől eltérően viselkedni, talán önmagukat és másokat is megkíméltek volna a fájdalomtól. Ha ilyen szempontból nézzük a történetet, az egyetlen, aki hű önmagához, a legelnyomottabb volt: Anna.
Elvinni a lelkünkben azt tudjuk az előadásból, hogy vigyázzunk jobban egymásra. És ne kelljen elmenni, elengedni, tönkremenni, tönkretenni, újraépíteni, lerombolni, szétszakadni, megőrülni, elmenekülni. Egyszerűen csak szeretni, jól szeretni…
Az előadás szép példája egy klasszikus mű jelen idejűvé tételének. Továbbadja a tolsztoji mű lelkét, úgy, hogy azt a mai ember is be tudja fogadni, ez a titka. A játék átlép egy határt és már nem színházat nézünk, hanem életeket, emberi sorsok alakulását, úgy, ahogy közeli ismerőseink, vagy épp barátaink életét nézzük, vagy épp a sajátunkat. Nem választ már el bennünket sem tér sem idő sem korok, mert ez az előadás örök emberi érzelmekről szól.
A sokszor sok formában feldogozott klasszikusokból gondolom, mindenkinek megvan a maga kedvenc filmje, színházi előadása. Nem lenne csoda, ha többeknek ez lenne a saját, külön bejáratú színpadi változata, kedvenc Anna Karenina musical előadása. Rengeteg, szó szerint felejthetetlen jelenet van az előadásban, amit mindenképpen újra és újra látni kell. A Győri Nemzeti Színház Anna Karenina előadása egy újabb olyan változata a musicalnak, ami teljesen magával ragadja a nézőt és atmoszférájával elrepíti abba az időbe, amelyben a történet játszódik. Magával ragadó, lebilincselő és elbűvölő előadás született tele érzelmekkel.
Írta: Kókainé Ibolya
Fotók: Margitszigeti Színház / Gálos Mihály Samu
Széles Flóra Facebook oldala / Vass Antónia
ANNA KARENINA
musical
Margitszigeti Szabadtéri Színpad
A Margitszigeti Színház és a Győri Nemzeti Színház közös szabadtéri bemutatója.
Zene: KOCSÁK TIBOR
Szövegkönyv: MIKLÓS TIBOR
LEV TOLSZTOJ azonos című műve alapján.
Főbb szerepekben:
Anna Karenina: Széles Flóra / Mózes Anita
Karenin: Miller Zoltán / Nagy Balázs
Vronszkij: Kocsis Dénes / Vaszkó Bence
Levin: Nemes Tibor / Hajdu Tibor
Kitty: Nagy Alma Virág eh. / Buvári Lilla eh.
Sztyíva: Molnár Erik
Dolly: Hagen Orsolya
Lídia: Molnár Ágnes
Betsy: Kovács Anna Boglárka
Mjahkája hercegnő: Radvan Eszter
Pópa: Vincze Gábor Péter
Professzor: Bródy Norbert
Háziorvos: Pörneczi Attila
Kalapácsos ember: Gyimesi Ádám
Közreműködik a Győri Nemzeti Színház zenekara, énekkara, tánckara és szólistái.
Jelmeztervező: Árva Nóra
Díszlettervező: Horesnyi Balázs
Zenei vezető: Silló István
Rendező:
Bakos-Kiss Gábor
Jászai Mari-díjas, érdemes művész
