Mindig itt leszünk… MOHÁCS 500 rockmusical... beszámoló a bemutatóról

Kelt: 2026.09.14

A mohácsi csata 500. évfordulójára született Szomor György Mindig itt leszünk… Mohács 500 című rockmusicalje. Ez a darab egyszerűen gúzsba köti a néző lelkét. Szívszorító előadás. A történet vége bár gyászos kimenetelű a néző mégis felemelő érzéssel távozik, mert nem a veszteséget látja, hanem a helytállás diadalát és népünk évszázadok óta a reménybe vetett hitét, a kitartást. Ráébredünk, a sok vereség, gyászos idők, a történelem vérzivatarai ellenére győztes nép vagyunk: Mi még mindig itt vagyunk… mindig itt leszünk!

„Miért nem érti magyar a magyar szavát…” aktuális mondanivalóval a mai kor emberének.

A mohácsi csata 500. évfordulójára született Szomor György Mindig itt leszünk… Mohács 500 című rockmusicalje, amely az akkori eseményeket, II. Lajos király sorsát és Habsburg Máriával való mély szerelemre és rendíthetetlen hűségre épülő kapcsolatát meséli el. A sodró lendületű zenével, látványos színpadképekkel, erőteljes érzelmekkel színpadra vitt előadás egy olyan korszakot idéz meg, amely örökre megváltoztatta Magyarország történetét. A darab közel három órába sűrített történelem, a sajátunk, de nem a történelemkönyvekből megismert száraz tananyag. Egy olyan előadás, mely közelebb hozza hozzánk történelmünk nagyjainak lelkét, őszinte emberi érzéseit, úgy hogy a nézőt végig a sírás kerülgeti. A sokat hallott legendák, titkok és rejtélyek övezte csatával kapcsolatosan mindig volt hiányérzete az utókornak. A tényekből levont következtetések mindig hagytak kívánni valót maguk után. Mai napig kényes téma a csata és annak előzménye.

Az utóbbi években újra divatba jöttek a nagy magyar történelmi produkciók. A színházba járó közönség azon része, aki a nagyívű történelmi musical előadásokhoz szokott kétkedve fogadta a Budapesti Operettszínház döntését, hogy egy egyébként történelmi megemlékezésként íródott művet állít színpadra az évad musical előadásaként. Sokakban felmerült a kérdés, vajon van még ebben a veszteségben elmesélni való? Mitől lesz ez más, mint a napjainkban a kor történelmi eseményeit filmen, színházban erőszeretettel feldolgozó alkotások, gondolva itt a Hunyadi János Tv sorozatra, az Erkel színházi Trón című musicalre, vagy a Madách színház, A tizenötödik című produkciójára.

Az előadás rendezője, Homonnay Zsolt adott választ a kétségekre, hogy milyen fontos az emberi sorsok, tragédiák bemutatása, hogy jobban megértsük a tragédia mögött álló emberi életeket, ne csak az iskolában elsajátított száraz tananyagot ismerjük, hanem tetteik motivációit is, melyek az évszázadok során nem változnak és hatással voltak mai életünk alakulására. Ezt boncolgatni egy olyan korban, ahol szédítő gyorsasággal cserélt gazdát haza, becsület és hatalom, rendkívül izgalmas megpróbálni bepillantást nyújtani a történelem színfalai mögé.

Az 1526. augusztus 29-i mohácsi csata a magyar történelem egyik legsorsfordítóbb és legtragikusabb eseménye volt, amelyben a II. Lajos király és Tomori Pál vezette Magyar Királyság serege vereséget szenvedett I. Szulejmán oszmán szultán csapataitól.

A rockmusical két felvonásban mutatja be a mohácsi csata előzményeit és magát az eseményt. A történelmi szereplők közötti szerelem és cselszövés nagy hangsúlyt kap. Az ütközet előtt betekinthetünk az ifjú királyi pár mindennapi életébe, a főurak és a Habsburgok cselszövéseibe, és láthatjuk, miként birkózik meg II. Lajos királyként a rá váró hatalmas elvárásokkal és feladatokkal, miközben a felnőtté válás során a személyisége is órási fejlődésen megy keresztül. Mindeközben a nem titkoltan világuralomra törő Szulejmán szultán és a nagyravágyó erdélyi vajda, Szapolyai János is fontos szerepet játszik a történésekben, amivel igyekeznek történelmünk elfeledett, gyászos eseményére, titkaira fényt deríteni.

Mivel a darab nem csupán a mohácsi csatát, hanem annak előzményeit, a történelem egy nagyobb szeletét öleli át, az előadás sokszereplős mivolta miatt, az események jobb megértése érdekében a nézőnek fel kell elevenítenie történelmi tudását ahhoz, hogy átlássa és megértse a közel két és félórába sűrített tömény történelmi eseményeket és azok indítékait.

A magyar nép vérzivataros századairól:

„Hányszor zengett ajkain

Ozman vad népének

Vert hadunk csonthalmain

Győzedelmi ének?

Hányszor támadt tennfiad

Szép hazám kebledre,

S lettél magzatod miatt,

Magzatod hamvvedre?”

                                                                                 Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ

Történelmi áttekintés: A mohácsi csata

Szerző: Tarján M. Tamás részletek /RUBIKON/

„1526. augusztus 29-én szenvedett katasztrofális vereséget a Tomori Pál és Szapolyai György vezette magyar had I. Szulejmán oszmán szultán (ur. 1520-1566) seregeitől. Mivel a csata után II. Lajos király (ur. 1516-1526) is életét vesztette, a kudarc következtében összeomlott a középkori magyar állam, az ország népének pedig egyszerre kellett elviselnie a két király versengésének és az oszmán hódításnak a nehézségeit.”

„A Jagellók uralkodásának 36 éve alatt Hunyadi Mátyás (ur. 1458-1490) egykori erős és központosított birodalmából egy gyenge, széttagolt, ellentétektől feszített ország lett. A bárók II. Ulászló (ur. 1490-1516) idején drasztikusan komolyan leszűkítették a király mozgásterét, a gyermekkorban trónra lépő II. Lajos alatt pedig már közvetlenül az uralkodó befolyásolására törekedtek.”

„A Báthory István nádor és Szapolyai János erdélyi vajda köré tömörülő ligák küzdelmének a tétje természetesen a fiatal király befolyásolása, és a másik oldal erejének letörése volt, ami mellett nem maradt idő és energia az ország valós problémáira. Bár Lajos fiatal kora ellenére meglepően erőteljesen próbált kitörni reménytelen helyzetéből, a nemesek és a szövetséges uralkodók – Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg és V. Károly császár (ur. 1519-1556) – érdektelensége, a Fuggerek pénzügyi nyomása mint megannyi béklyó tehetetlenségre kárhoztatta a királyt.”

„A helyzet pedig kezdett veszélyessé válni, hiszen az Oszmán Birodalom új szultánja, a fiatal Szulejmán az oly sok évtized óta sikeresen ellenálló Magyarország meghódítását tervezte. A királyság katasztrofális helyzete aztán az 1521-es török hadjárat után mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hiszen a végvárrendszer kulcsa, Nándorfehérvár úgy esett el, hogy Lajos hadai még csak el sem indultak felmentésére, később pedig anélkül oszlottak fel, hogy megpróbálták volna visszafoglalni az erődöt.”

„Beszédes, hogy Lajos kezében ekkor még csak a VII. Kelemen pápától kapott 50 000 arany volt, és egy levél, melyben VIII. Henrik angol király (ur. 1509-1547) segítséget ígért számára. Az események tehát hasonlóan alakultak, mint 1521-ben: a királynak újfent nem volt pénze sereget toborozni, a nemesség pedig ismét vonakodott hadba vonulni. Így a legalább 60 000 fős török haderővel – és 150 ágyúval – mindössze 24 500 magyar vitéznek kellett szembenéznie.”

„A mohácsi síkon kibontakozó török túlerő aztán rövid idő alatt visszaszorította a magyarokat, és másfél-két óra után be is kerítette a király seregeit. Az oszmánok embertelen mészárlást rendeztek a csapdába esett, elkeseredetten harcoló magyarok között, a közelharc becslések szerint több mint 10 000 katona életét követelte. A mohácsi csata a magyar történelem egyik legtragikusabb veresége volt, mely során a 24 500 fős magyar haderőnek legalább a háromnegyed része megsemmisült.”

A csata utáni második napon a szultán elrendelte közel kétezer fogoly kivégzését. Elképzelni is borzalmas a pszichés állapotot, ami ott uralkodhatott, amikor mennyi vér ivódott a földbe, mit érezhettek a keresztény hősök. Az ütközet alig másfél-két óra alatt az oszmán sereg teljes győzelmével zárult. A harcmezőről menekülő fiatal II. Lajos király a Csele-patak medrébe fúlt. A vereség nyomán az ország három részre szakadt, és ezzel megkezdődött Magyarország török megszállási korszakaként ismert időszaka. A nemzeti emlékezetben a csatát gyakran „nemzeti nagylétünk nagy temetőjeként” említik.

Mohácson 500 évvel a csata után, augusztus 29-én szólalt meg először a Mindig itt leszünk… Mohács 500 rockmusical a Budapesti Operettszínház előadásában, a Széchényi téren. A közel 4500 néző előtt megtartott ősbemutató rendhagyó színházi esemény volt. A teljes Széchenyi teret megtöltötte a nézőközönség, akik kíváncsiak voltak a Szomor György által írt vadonatúj produkciónkra, ami II. Lajos, Habsburg Mária és kortársaik sorsán át idézi meg történelmünk e gyászos korszakát, a helytállás, az áldozat és a reménybe vetett hit történetét kidomborítva. A csata napja, amikor a becsület fontosabb volt az esélynél…

A fergeteges mohácsi siker után a Budapesti Operettszínház színpadára is megérkezett 2026. szeptember 11-én Szomor György, Mindig itt leszünk… Mohács 500  rockmusicalje.

A darab szerzőjének személye előre vetítette az előadás sikerét, hiszen Szomor György korábban olyan alkotásokkal bizonyította, hogy képes nagyszabású zenei világot színpadra álmodni, mint többek között a Diótörő és egérkirály, Báthory Erzsébet, Aida, Monte Cristo grófja musical előadások. A darab zenei világa Szomor György romantikus lelkivilágát tükrözi, kicsi áthallással az egyes betétdalok dallamvilága a nagysikerű műve, a Monte Cristo grófja zenéit idézik.

Az előadást letisztult látványvilág jellemzi. Az egyszerű, monumentális díszlet Túri Erzsébet munkája, mely uralja a színpadot, tökéletesen funkcionál királyi várként és a szultán rezidenciájaként. A háttérvetítésnél alkalmazott LED fal képei szépen kiegészítették az épp adott hely atmoszféráját. A szemet gyönyörködtető jelmezek, Berzsenyi Krisztina munkái emelték az előadás fényét. Igényesen kivitelezett, átgondolt, egységes előadás, művészien szép produkció született.

Történelmi személyeket életre kelteni hatalmas felelősség. Ennek a felelősségnek a súlyát tiszteletben tartották az előadás alkotói, melynek eredményeként maradandó alkotás, csodálatos előadás, méltó emlékezés született a Budapesti Operettszínház színpadán. Egy olyan előadás, mely tisztelgés őseink helytállása előtt, az ő hősiességükből született örökségünk a hit diadalának ünnepe.

Ennek a felelősségnek a súlya alatt valamennyi az előadásban szereplő művész olyan alakítást rakott a színpadra a premieren, melyben szívük lelkük ezer százalékig benne volt:

II. Lajos: Tassonyi Balázs

Tassonyi Balázs bár csak nemrég vette át színművész diplomáját, már eddigi szerepein keresztül is bizonyította tehetségét zenés színészként, de ezzel az alakítással érkezett meg ifjú tehetségként igazán a színpadon. Mély, emberi karaktert épített fel. Egy olyan fiatal király történetét ismerhette meg közelebbről a néző, aki árva gyerekként került trónra, akinek vívódásairól vajmi keveset írtak a történelemkönyvek. Egy olyan ifjúét, aki magányosan, elveszetten, magába fordulva, gyerek önmagával, saját belső hangjával beszélgetve osztja meg fájdalmát: „Nem érti más, milyen az árvaság…” Egy olyan király vívódását láthatta a nagyérdemű, aki a több irányból rá nehezedő befolyás kereszttüzében felelősségteljesen hozott döntést, húsz éve ellenére nem volt gyenge, nem saját magát védte. II. Lajos király Tassonyi Balázson keresztül végre elmondhatta a saját igazságát. A gyerekként túl gyorsan felnőtté válás hiteles, megrendítő alakítása volt.

„Az egész nemzet sorsa az én lelkemet nyomja, hogy dönt jól egy húszéves király?!”

II. Ulászló: Szomor György

A darab szerzőjeként nagyszerűen hozta a „félkarú óriás” dalában megénekelt gyengekezű uralkodót, akinek a főurak drasztikusan leszűkítették a mozgásterét, uralkodásának legfőbb jellemvonása a gyenge királyi hatalom volt. Ulászlónak uralkodása egészében egyensúlyoznia kellett a különböző főúri csoportosulások és a reá nehezedő egyházi nyomás között. Egy megkeseredett király képét tárta a közönség elé, amikor legfőbb tanácsadója, Bakócz Tamás érsek javaslatára miszerint fiú utód nélkül csak egy mód van rá, hogy lánya királyné lehessen, ha Szapolyai Jánoshoz adja nőül. Dühét felkavaró erővel, falatrengető hangokon zúdította az egyházfira válaszul, majd felesége javaslatára, ha fiuk születik rögtön a gúzsba kötött lemondás: „persze csak akkor, ha engedik.” Az előadás egyik csúcspontja vitathatatlanul a Félkarú óriás. Ebben az egyetlen dalban tökéletesen van megfogalmazva II. Ulászló király korlátai. Egy megkeseredett ember, aki nem tud szabadon dönteni, cselekedni, koronájának „súlya” nyomasztja. „Hív az ég de a szív nem elég, ha nincs szárnyad, hogy szállj.”

Anna királyné: Lipics Franciska

Lipics Franciska fiatal kora ellenére nagyszerű alakítást nyújt egy aggódó anya szerepében. A királyné és Ulászló szerelmének beteljesülése Lajos komplikációktól terhes születése, melyet a királyné nem él túl. Végtelenül megható a búcsú gyermekétől, hiteles az óvó anyai szeretet ábrázolása. Szívszorítóan szép jelenet a király búcsúja élete párjától.

Gyerek II. Lajos: Brandi Zsombor

Szívet melengető alakítást nyújtott a gyerek II. Lajosként. Apja megszívlelendő tanítását, hogyan legyen majd egyszer jó király, tökéletes összhangban énekelte Szomor Györggyel: „Bölcs legyél, a jókkal mindig jót tegyél… így leszel majd jó király… ne feledd apád szavát, ez a föld az én hazám” A többszöri visszatérése az előadás során a felnőtt király emlékezeteként a néző lelkéhez szólt.

Habsburg Mária: Nagy Alma Virág

Nagy Alma Virág Lajos király ifjú feleségének szerepében tündökölt, az előadás legszebb szerelmes dala, a Csodaszél az övék volt. Egy olyan korban, ahol a házasság eleve elrendelt volt, a nemességnél az uralkodóknál az pusztán politikai és diplomáciai eszköz volt. Királyságok, hercegségek békéjét, szövetségét pecsételték meg velük. Amikor a gyermekeket gyakran már kisgyermekkorban eljegyezték egymással, az ilyen házasságokban ritkaság számba ment az őszinte szerelem. Lajos és Mária kivétel volt, az ő rövid életű házasságuk szép, őszinte szerelem volt. Nagy Alma Virág hitelesen hozta az aggódó szerelmes feleség szerepét. Fényes csillagként ragyogott a színpadon, és II. Lajos sötétségében is. Az elmúlásról legszebb szólója: Nagy vihar jön… melyben előre vetíti, látja érzi a sötét jövőt…

Szapolyai János: Kocsis Dénes

Kocsis Dénes markáns megjelenésével, erőteljes játékával lángra lobbantotta a színpadot. Nagyszerűen ábrázolta Szapolyai János sértett büszkeségét. A király nagy ellenfele, a nagy vesztes, sorsának igazságtalanságát felfokozott indulattal prezentálta a darab legerősebb duettjében, a kormányzás felelősségét a királyra ruházva:

„Nem lettem kormányzó, nem lettem nádor, sok minden nem lettem már, nem vagyok áruló, de nem leszek árnyék, ki nővéred kezére vár. Tiéd a hatalom, tiéd az ország s tiéd a dicsőség, tiéd a korona, tiéd a kormányzás, tiéd a felelősség!” 

Tökéletesen alakítja meghatározó szerepét a nagyurak között végig a történet folyamán.

Tomori Pál: Sándor Péter

Sándor Péter szerepe szerint ferencesrendi szerzetes, katona, várkapitány, hadvezér, aki a mohácsi csatában a magyar sereg egyik fővezére. Azért lépett az esztergomi ferencesek közé, mert korábban két menyasszonya is elhunyt. A magyar seregben a fővezéri címet is csak nagy nehezen akarta elvállalni a királyi udvar nyomására. Tomori jó katona hírében állt ezért a török-magyar háború kitörésekor sokan benne látták azt a hadvezért, aki képes lenne a magyar hadak vezetésére.

Isten nevében eszméletlen erőket mozgatott a színpadon. Imája a harcba vonulás előtt szívszorító hatással bíró volt. „Isten hozott, Isten visz el, Isten majd ítél, ha kell.”

Bakócz Tamás: Magócs Ottó

Magócs Ottó már párszor bizonyította mennyire jól állnak neki az olyan karakterszerepek, ahol egyházi méltóságot alakít. Bakócz Tamás bíboros a király legfőbb tanácsadója, aki II. Ulászló mellett kancellár lett, ő volt az egyik koronaőr. Bakócznak nagy érzéke volt, hogy mindig a legjobban tudott alkalmazkodni a politikai helyzet változásához, az egyház nevében alattomosan mozgatva a szálakat.

Magócs Ottó nagyszerűen ábrázol egy álszent, köpönyegforgató papot, aki nagy befolyással bír a királyra, gyermekei, a kis Anna, majd később Lajos sorsának alakítására az egyház nevében.  

I.Szulejmán: György-Rózsa Sándor

György-Rózsa Sándor szultánja erőteljes alakítás, világhódító, delejes erővel bíró karizmatikus jelenség. Janicsárjait ellentmondást nem tűrő erős kézben tartó hadvezér, szinte már félelmetes jelenség. Tökéletesen sikerült megidézniük a virágzó Oszmán Birodalom atmoszféráját.

Udvari bolond: Tóth Norbert

Tóth Norbert udvari bolondja narrátorként kísérte végig a történetet, színt vitt az előadásba, karakterét bajlós árnyék kísérte, mintha előre látná a borús jövőt. Zseniális alakítás volt.

Szapolyai Györgyként Földes Tamás, Werbőczy Istvánként Nagy Lóránt, Bornemissza Jánosként Miklós Attila, Brandenburgi Györgyként pedig Károlyi Krisztián a királyt döntésre kényszerítő nagyurak szerepében nyújtottak emlékezetes alakítást. Az előadás meglepetéseként a mű szerzőjének, Szomor Györgynek fiát kettős szerepben láthatta a közönség, ifj. Szapolyai János és ifj. Szulejmán szerepében. Határozott kiállásával hitelesen alakította mindkét figurát. Akit még ki kell emelni az Ősi árny szerepében Dráfi Kálmán, aki hegedű játékával kísérte végig az előadást és a legnagyobb meglepetés volt, kiderült róla, nem csak kiváló hegedűs, de nagyon szép hangú énekes is, aki a Mohácsi lány szerepében Somogyi Eszterrel énekelte a bevezető dalt.

Simon István koreográfiája izgalmas és látványos volt, oroszlánrészét képezte az előadásnak, mind a magyar virtus vérpezsdítő bemutatása, mind a török harcosok látványos, félelmetesen jó tánca. Minden elismerés megilleti a Budapesti Operettszínház zenekarát, Musical Együttesét, Balettkarát és Énekkarát a nagyszerű játékért.

„Tomori Pál érsek, a sereg főparancsnoka papként állt az élre sisak helyett főpapi mitrával a fején. Először vezényelt, majd kardot rántva harcolt, és ott esett el emberei között. A csatában szinte a teljes magyar elit életét adta a hazáért. Nem menekültek, nem tárgyaltak, hanem kiálltak a végsőkig.”

                                  Hivatkozás: Rubicon Történelmi Magazin: „A mohácsi vész”

Ez a nap nem csak a veszteségekről szól. Mohács emlékezete a bátor helytállásé, a nemzeti egységé, az önfeláldozásé. Ezért 2026-ban, 500 évvel később nem gyászolunk, hanem tisztelgünk azok előtt, akik az országért adták életüket és az előtt a szellemiség előtt, amely újra és újra talpra állította ezt a nemzetet. Ezért olyan különleges Mohács, itt nem csak egy csata történt, hanem hősiességből született örökségünk.

Ez az előadás az utóbbi évek talán legjobb történelmi musical előadása. A zenéje egyszerűen csodaszép, nagyszerű művészi játékok, szívbemarkoló igazságok a dalokban, mely visszaadja a történelmi hangulatot, az egyes szereplők igazságkeresését. Minden szereplő alakítása kiemelkedő, úgy játszottak, mintha az életükért küzdenének, mint a nagy elődök a történetben.

Ez a darab egyszerűen gúzsba köti a néző lelkét. Szívszorító előadás. A történet vége bár gyászos kimenetelű a néző mégis felemelő érzéssel távozik, mert nem a veszteséget látja, hanem a helytállás diadalát és népünk évszázadok óta a reménybe vetett hitét, a kitartást. Ráébredünk, a sok vereség, gyászos idők, a történelem vérzivatarai ellenére győztes nép vagyunk: Mi még mindig itt vagyunk… mindig itt leszünk!

„Ötszáz év, vagy négyezer te mindig itt leszel, velünk élsz, csak a föld temet el, ötszáz év mi itt leszünk, hisz itt a gyermekünk…”

Az előadás vége szűnni nem akaró, álló vastaps, hatalmas ováció, olyan, melyet talán soha nem látott az Operettszínház közönsége, vagy ha látott is az nagyon régen volt. Miben rejlik a darab ilyen hatalmas sikere? Talán abban, hogy ez csak a miénk, a mi elődeink sorsa, a mi történelmünk, a mi érzéseink, a mi hazaszeretetünk példája.

Az előadást látva büszkeség tölti el az embert, jó, hogy magyarnak született.

„Csillagok, szép csillagok, hazánkra ragyogjatok!”

Írta : Kókainé Ibolya

Fotók: Budapesti Operettszínház / Janus Erika /

 

SZEREPOSZTÁS:

 II. Lajos: Tassonyi Balázs / Kocsis Dénes

Gyerek II. Lajos: Brandi Zsombor / Szánthó Bálint

Habsburg Mária: Nagy Alma Virág / Árki Lili Katalin

II. Ulászló: Szomor György / Földes Tamás

Anna királyné: Lipics Franciska / Fogl Noémi

Szapolyai János: Kocsis Dénes / Sándor Péter / György-Rózsa Sándor

Szapolyai György: Földes Tamás / Pálfalvy Attila

Tomori Pál: Sándor Péter / Nagy Lóránt / Károlyi Krisztián

I. Szulejmán: György-Rózsa Sándor / Szabó Máté

Bakócz Tamás: Magócs Ottó / Pálfalvy Attila

Werbőczy István: Nagy Lóránt / Miklós Attila

Udvari bolond: Tóth Norbert / Antolovics Péter

Bornemissza János: Miklós Attila / Angler Balázs

Brandenburgi György: Károlyi Krisztián / Angler Balázs

ifj. Szapolyai János: Szomor Bendegúz

ifj. Szulejmán: Szomor Bendegúz

Ősi árny: Kiss-Balbinat Ádám / Dráfi Kálmán

Gyerek Anna: Szakács Dóra

Gyerek Ferdinánd: Homonnay Botond

Mohácsi lány: Somogyi Eszter

 

ALKOTÓK:

 Írta, zenéjét szerezte, a dalszövegeket írta: SZOMOR GYÖRGY

Közreműködik a Budapesti Operettszínház zenekara, Musical Együttese, Balettkara és Énekkara

Karmester: TASSONYI ZSOLT / SZABÓ MÓNIKA / SZŰCS DÁNIEL

Zenei vezető TASSONYI ZSOLT

Karigazgató SZABÓ MÓNIKA

Hangszerelés LIPPÉNYI GÁBOR

Világítástervező Bodor Ákos

Vezető hangmérnök Soós Tamás

Jelmezkivitelező Madarász Márta

Szcenikus: Oláh Sándor

Vizuális hatások Somfai Péter

Koreográfus asszisztens Homonnay Anita, Ordasi András

Rendezőasszisztens Khudir Jázmin, Nagy Bea

Játékmester Czeglédi Ákos

Díszlettervező TÚRI ERZSÉBET

Jelmeztervező BERZSENYI KRISZTINA

Koreográfus SIMON ISTVÁN

Rendező HOMONNAY ZSOLT