Megújult a Dolhai Klub - zenés beszélgetés Dolhai Attilával
Kelt: 2025.05.10
Dolhai Klub új helyszínen meglepetésekkel, végre megújult repertoárral indult útjára. Egy már-már családias, szeretettel teli este, mely musical slágerekkel és különleges dalokkal fűszerezett, hangulatos, kulisszatitkokkal teli interaktív pódiumbeszélgetés, olyan őszinte, emberi, csoda vidám örömzenéléssel. KÖZELEBB… nem a sztárhoz, közelebb Dolhai Attilához, az emberhez.
Megújult a Dolhai klub… zenés beszélgetős közönségtalálkozó
Dolhai Attilával
A Premier Kultcafé adott otthont 2022. november 11-én este első ízben Dolhai Attila kezdeményezésének a Dolhai klubnak és ezzel egy új fejezet kezdődött a Dolhai rajongók életében.
A Dolhai Klub nem más, mint egy kötetlen zenés-beszélgetős közönségtalálkozó, egy meghitt, intim, kicsit családias, beszélgetős est. Ezeknek az estéknek a mottója lehetne: KÖZELEBB… nem a sztárhoz, közelebb Dolhai Attilához, az emberhez.
Az utolsó Dolhai Klub 2024. október 5-én volt ezen a helyszínen, de a közönség érdeklődéséből már akkor lehetett látni a rendezvény kinőtte a helyet. A rajongóknak közel háromnegyed évet kellett várni a folytatásra, de megérte. A klub új helyszínre költözött a 6SZÍN rendezvényközpontba. A színház Terézváros izgalmas kulturális központjában, a Jókai utca 6. szám alatt található. Az új helyszínen végre megújult repertoárral indult útjára ismét a Klub.
A 6SZÍN szlogenje: „Befogadó, elfogadó, nyitott és színes.” Nyitott és színes, pont, mint az új, meglepetésekkel teli Dolhai Klub…
Jó volt május 8-án este ott lenni a 6SZÍN teátrumban. Újra átélhetővé vált az a varázslatos hangulat, ami éveken át megszokott volt és minden különleges alkalommal érezhető. Ezeknek a találkozásoknak legnagyobb érdeme, hogy végre újra élő, szeretettel teli, közvetlen kapcsolat alakult ki művész és az őt szerető közönség között. Egy már-már családias, szeretettel teli este mely musical slágerekkel és különleges dalokkal fűszerezett, hangulatos, kulisszatitkokkal teli interaktív pódiumbeszélgetés, olyan őszinte, emberi, csoda vidám örömzenéléssel.
Régen lehetett ennyire színes, színvonalas műsorban része a közönségnek. A nívót az biztosította, hogy nem egy megszokott sablonműsort hallhattunk, nagyjából ugyanazzal a repertoárral, és azt gondolom, az hogy megvalósítható volt ez a zenei sokszínűség, köszönhető a fellépő művészeknek, Dolhai Attilának és meghívott vendégének, Fellegi Anna hegedűművésznek, a Budafoki Dohnányi Zenekar második hegedűsének, aki mint kiderült fantasztikus hanggal megáldott énekes is, a kiváló zenészekből álló zenekarnak és egy kicsit talán Attila rajongótáborának is. Mivel az est érdekes részét a közönség soraiból elhangzó kérdések teremtették meg. Szokás szerint a művész hivatalos oldalán már napokkal az előadás előtt lehetett kérdéseket feltenni, dallistát írni, ki mit szeretne majd hallani. Az előadás alatt interaktív módon lehetett kérdezni és a közönség nagy része szívesen élt is a lehetőséggel. A jelenlévők olyan kérdésekre kaptak választ, mint:
- „Van még olyan álmod, amit nem sikerült megvalósítani és mindenképp el szeretnéd érni?”
- „Római élményeidről szívesen hallgatnánk egy kis élménybeszámolót.”
- „Készülnek - e új dalok? Mikor hallhatjuk?”
- „Énekelhetnél valami olyat, ami nem a tiéd, nem kötődik a nevedhez, de mindig szeretted volna elénekelni, egy olyan dal, amit a leges-legszívesebben énekelnél el, magad miatt.”
- „Attól függetlenül, hogy TE "végsőkig" hűséges vagy az eddigi nagy sikereid otthonához, ami érthető, és tisztelhető is, próbálnak-e Téged elcsábítani most különös tekintettel az új Erkelbe tagnak, vagy bárhová legalább egy-egy szerep erejéig.”
- „A római utatokról nyilatkoztad, hogy egyfajta zarándoklat volt. Van-e még olyan hely, amelyet szívesen megnéznél, tudnál belőle töltődni?”
- „A színpadon olyan energiák áramlanak belőled, hogy elképesztő: Honnan jönnek ezek az energiák, miből szerzed őket?”
A végeredmény pedig egy nagyszerűen összeállított műsor, tele újdonsággal, sok ritkán hallott csodás dallal, őszinte válaszokkal. Az egész este nagyon bensőséges, szeretettel teli. Attila estje képes volt intim és meghitt maradni. A meghittséget és a jó értelemben vett intimitást a kérdezés lehetősége, az őszinte válaszok adták meg. A legintimebb pillanatok azok voltak, amikor óhatatlanul is előtűntek kétségei azzal kapcsolatban, hogyan tovább? Egy sokszínű, magát több műfajban jól érző ember kétségeit lehetett érezni, aki művészi okokból, igényességből saját maga keres új utakat, lehetőségeket. További elképzeléseit hallgatva érezhető volt szeretne megmaradni annak, ami és aki, egy beskatulyázhatatlan, önáll egyéniségnek, tele megvalósításra váró tervekkel.
Dolhai Attila koncertjeit mindig a zenei sokszínűség jellemezte. Tökéletesen összeválogatott dalok, teljes mértékben kielégítve a közönség igényeit: volt régi nagy kedvenc dalok, volt új, volt musical, volt Genezis dal, volt szerepálom dal…
Ezen az estén nem az oly jól ismert dalok csendültek fel, hanem kicsit mélyebbre és kicsit messzebbre merítette azt a bizonyos hálót… de nagyon jó néha mást is hallani, és felfedezni új dalokat vagy feleleveníteni régen hallott dallamokat…
A műsor indításaként stílszerűen felcsendült a Klub himnusza, a Lelki társ, mely egy előző klub alkalmával koprodukcióban készült a rajongókkal. Azután olyan dalok következtek az est folyamán, mint a 2012. október 29-én megjelent, Ragyogás című albumának dalai: az Álmok földjén és a Nézőpont. A szerepálom, mely még várat magára a Hegedűs a háztetőn musical nagysikerű dala: Ha én gazdag lennék. Felcsendült a tavaly nyári nagysikerű Rebecca előadásának ikonikus dala a Jégmosoly: Előadása még így, a darab kontextusából kiragadva is feledhetetlen volt. Ennek a dalnak a jellege, mondandója minden alkalommal nagyon erős hatást képes elérni. Csupa szenvedély és csupa érzékenység, közben végig meg folyamatosan a tökéletes előadóművész! Egyetlen mondat, egyetlen dalsor, egyetlen szó és azonnal átlényegül, belehelyezkedik az érzésbe és közvetíti felénk. Majd az est vendégével közösen következett a Jöjj, szörnyű az éj.
A felfokozott hangulat a hatására a továbbiakban olyan dalokat csalogatott elő gitárja húrjaiból a lelkünket megérintve, mint a Genezis albumáról a Színpad a szeretőm, egy energikus, nyughatatlan dal a Valahol Európából Hosszú dala a Miért van?! Majd a musicalből Fellegi Annával közösen a Nézz rám! következett tökéletes összhangban, bár az ilyen szinte már családias összejöveteleken kevésbé fontos a konkrét teljesítmény, mint általában. Kevésbé volt fontosabb, mivel az este emocionális jellege miatt aligha kérné bárki is számon az elcsukló hangokat, a megindultságból következő apró bakikat. Ez most kevésbé számított, sokkal fontosabb volt az érzések, érzelmek áradása, közvetítése felénk. Mindig nagyon jó látni, ha azonos önmagával és azt csinálja, amit szeret, és őszinte elkötelezettséggel, önfeledten teszi…
A Ragyogás albumának ajánlásaként a megjelenésekor ezt írta: „Hit, győzelem, érintés, szabadság és ünnep – ezek a gondolatok kavarognak bennem hosszú idő óta.” Hitéről számtalanszor tanúságot tett, végtelenül őszintén felvállalva azt. Mesélt lélekemelő Húsvéti római útjáról és egy nagyon szép terv megvalósításának lelki indíttatásáról. Egy új fesztivál szervezéséről a Keresztény ökomenikus színházi találkozóról, mely hatása alatt elhangzott egy csodálatos a témához kapcsolódó dal az Áldás, kicsit ünnepi hangulatot varázsolva. Az este műsora azt bizonyította, Attila világában több műfaj is harmonikusan, egymást kiegészítve megfér egymás mellett.
Dalai mindig magával ragadják így vagy úgy a közönséget, mert lélekből énekel, a hangja simogat, és elvarázsol, lélekmelegítő örömöt okoz mindig, sodró lendülete pedig felszabadít... Mert mindig van benne valami különleges, ez most az Áldás volt. Dolhai Attilának nem csak művészi, igaz emberi portréja az ilyen lélekemelő dalokkal együtt teljes, ez a sokszínűség teszi tökéletes egésszé. Önmagát adta őszinte egyszerűséggel hangoztatva „ez is én vagyok!”
Veszélyes dolog a kérdések lehetőségét megcsillantani egy ilyen rajongókkal, a kemény maggal teli közönség előtt, hiszen ezer kérdés fogalmazódik meg ilyenkor, nem csak művészetről, tervekről, de magáról az emberről is, érzéseiről, vágyairól. Elhangzott egy olyan érdekes kérdés is, meséljen arról, milyen érzés ötvenes férfinak lenni? A válasz őszinte, emberi, mosolyt fakasztó volt, hisz még csak közelít az ötvenhez… Őt ismerve évtizedek óta a nézőben titkon megfogalmazódott a válasz is nyomban:
Azt mondják, hogy egy férfi sosem öregszik, csak érik. Ezzel azért tudnék vitatkozni, de elfogadom, hogy vannak éretlen, kicsit érett, vagy nagyon érett férfiak. Az viszont egyértelmű, hogy egy negyvennyolc éves férfi minden, csak nem öreg. Főleg akkor, ha olyan emberről van szó, aki nap, mint nap bizonyítja a színpadon, hogy hatalmas energia és életöröm lakozik benne.
Az est végén igazi meglepetésként meghívott vendégével közösen: Adom a dalom keretében egy számukra kedves dalt énekeltek egymástól. Attila választása Anna dalai közül az Ölel az éj. Egy nagyon szép, lírai dal Harmath Szabolcs szerzeménye, ezzel kvázi keretbe foglalva az estet, hiszen az elsőként elhangzott dal Attilától az Álmok földjén is Harmath Szabolcs tollából született.
Az Anna által Attilától választott dal az első lemezéről, az Ébredjen a nap címmel megjelent 2006-os CD-ről a Szállnak a felhők volt, mely tökéletes lezárása volt az estnek, életvidám, optimista hangulatával, igazi buli hangulatot teremtve a végére. Jó volt emlékezni rá…
„Szállnak a felhők
Így jó nekem
Már nem árnyékolják az életem
Szállnak a felhők
Ez így elég
Ha a világ táncra perdül a kedvemért”
Dolhai Attila mára elérte, hogy igazi unikumnak számít. Nemcsak gyönyörű tenorjának és klasszikus képzésben csiszolódott énektudásának, gitárjátékának, dalszöveg- és zeneszerzői tudásának, a klasszikus, a világzene, az egyházi énekek és a popzene ötvözésének, hanem tiszta, botrányoktól mentes életvitelének, jótékonysági munkájának, igaz emberségének és rajongóihoz fűződő speciális viszonyának köszönheti sikerét.
Nem elég a jó hang, az van sok, kell mellé a belső tartalom is. A fantasztikus kisugárzást a belső tartalom adja! És enélkül bizony nem lehet valaki sztár, hiába a technikai tudás, ha nincs meg hozzá a megfelelő személyiség. Benne mindez tökéletes harmóniában megvan.
Attila legutóbbi Genezis albumának talán legszebb dala a Ha volna kedved sorai így szólnak:
„Ha volna kedved velem lenni még…” Az est végén a közönség lelkes ovációjából ítélve: igen, volna kedvük, volna kedvünk Veled lenni még, ilyen igazi feltöltődést újra és újra átélni! Volt egy ilyen kérdés is az est folyamán:
- „Tervezitek-e a Dolhai Klubot más városokba is elvinni a jövőben?”
A válasz mindenki örömére: Igen, a Dolhai Klub hamarosan folytatódik, a következő helyszín pedig Törökbálint lesz június 12-én! További infók hamarosan!
Írta: Kókainé Ibolya
Fotók: Dolhai Attila Hivatalos Oldala
