CSILLAGOK – ÉGBELI TŰK... Ajánló Gyereknapra, kedvcsináló videók

Kelt: 2024.05.19

Szavak nincsenek rá, mennyi csodát tud adni ez az előadás. Hitet ad az emberiségben újra, van még olyan, hogy összedolgozás és odafigyelés a többiekre! Közben pedig végtelenül látványos, szórakoztató, gondolatébresztő tanítás kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A legjobb Gyereknapi program lehet minden kisgyereknek és nagy gyereknek kettőtől kilencvenkettő évesig!

Ajánló Gyereknapra...

„A művészet lépcsőfok egy jobb világ felé.”

/Ivan Alekszejevics Bunyin/

A cirkuszművészet előadóművészeti ágként több évezredes hagyományokra tekint vissza.

Cirkuszba a XVIII. századtól kezdődően járhatunk, de a különleges képességű és nem mindennapi trükköket bemutató emberek és csoportok már az őskortól kezdődően szórakoztatták az embereket. Kezdetben a cirkuszigazgatók különböző épületeket béreltek, lovardákat, raktárakat, ahol megtarthatták előadásaikat. Az újkori cirkusz történetének kezdetét 1769-től számítják. Philip Astley ebben az évben nyitotta meg amfiteátrumát, amely kör alakja miatt kapta a „circus” nevet. Később megépültek az első kőcirkuszok, többségük ma is eredeti formájában várja a szórakozni vágyókat.

A Fővárosi Nagycirkusz Közép-Európa egyetlen kőcirkusza, amely Budapesten, a Városligetben található jelen formájában 1971. januárja óta.

Mit is jelent az emberek számára a cirkusz szó, mit gondolnak a művészek, a színházszeretők és az egyszerűen csak szórakozni vágyók a cirkuszról, mint előadóművészeti ágról? A cirkusz a szórakoztatóipar egyik ősi felmenője, mindig is a világ kicsinyített és elrajzolt kegyetlenül mulatságos modellje volt. A cirkuszosok mióta világ a világ mindenekelőtt a testi erejüket, akrobatikus ügyességüket tették közszemlére a porondon. A fellépők gyakran eggyé válnak a műsorszámukkal. A cirkusz az a művészeti ág, amelynek folyamatosan meg kell újulnia. Hiszen, ha ma valaki a családjával együtt elmegy a cirkuszba, akkor ott csodát akar látni. Egy olyan élményt akar kapni a porondon látott emberfeletti teljesítményektől, amit csak a cirkusz tud adni. Ez az élmény pedig ugyanaz, amit ő is átélt kisgyerekként, amikor a szülei elvitték cirkuszba.

Napjainkban a cirkuszművészet az előadóművészet részét képezi. Már hosszú idő óta kilépett a klasszikus előadásmódból, nem csupán hagyományos cirkuszi számokat mutatnak be, hanem a produkciók felépítésével, teljes átéléssel egy egész történetet mesélnek el. A hagyományos cirkusz képviselői a különböző művészeti ágakat ötvözve, zenére és koreográfiára adják elő produkcióikat, ahol lélegzetelállító trükköket mutatnak be az artisták. Az előadások szerves részét képezi a cirkuszi zenekar és tánckar is. A kortárs cirkusz sikerének az egyik titka, hogy a társművészetekre építkezik. A fellépők koreográfiája, dialógusai, a műsor dallamvilága sokkal inkább egy színházi, mint cirkuszi előadáshoz hasonlít. Mindezt kiegészítve tökéletes összhangban a produkciókat nagyban kiemelő fényeffektusokkal, videóösszeállítással, zenei aláfestéssel, hangeffektusokkal.  Az ilyen komplex előadások népszerűsége a nézők körében megkérdőjelezhetetlen, évek óta sikeres és teltházas előadásokkal futnak.

Ilyen összetett előadás, nagyon elgondolkodtató, komoly mondanivalóval a 2024. április 6-tól egészen szeptember közepéig látható előadás a Fővárosi Nagycirkusz fantasztikus showja, ami a „Csillagok - égbeli tűk” címet viseli. Az előadás különlegessége a hazai és világslágerek, a dalszövegek mondanivalója köré van álmodva valamennyi produkció. A fantasztikus látványosság rendezője a sajátos cirkuszi rendezéseiről ismert Fekete Péter, akinek előadásai mindig valami fontos üzenetet közvetítenek a nagyközönség számára, melyek egyedülállónak tekinthetők ebben a hazai kulturális intézményben.

Műsoruk címe Bereményi Géza, Cseh Tamás és Másik János kultikus dalát idézi meg:

„Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre: Háború van. Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon.” A hírekből a médiában mindenhonnan ezt halljuk: viszály, ellenségeskedés, háborúk. Az égbolt, a Hold, a Nap és a csillagok már évezredek óta különleges jelentőséggel bírtak minden kultúrában. Úgy tartották az égbolt vigyáz ránk, mi pedig a végtelen univerzum segítségét kérjük, hogy óvja meg az emberiséget, legyen végre béke a földön a pusztítás helyett. A címadó dal sorai napjainkban sajnos véresen komoly aktualitást hordoznak…

Bereményi Géza: Csillagok, égbeli tűk

Háború van

Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre:

Háború van.

Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon.

Még a végén bűnös leszek.

 Kőben hajszálrepedés,

Jelt ád az éjszaka és

A hold, a hold, a hold,

Úgy mozdul a hold, a hold, a hold,

Hogy meginog az égbolt.

 Mély, puha éjszaka van,

Hallani, elmegy egy autó,

Azután csend.

Űrbeli, űrbeli szél

Perzseli, perzseli arcom,

Hé, mit akartok?

A csillagok figyelmeztetnek bennünket: emberek mit akartok?! Legyen végre béke a háborúskodás helyett, vigyázzunk jobban egymásra és a bolygónkra, különben az ég ránk szakad és a föld néptelen lesz.

A műsor káprázatos, pazar koncertté változik, amelyben az artista és táncos koreográfiák új értelmezést és dimenziókat adnak a nagy magyar és világslágereknek, kiegészülve artistákkal, táncosokkal, élő zenekarral, fantasztikus videó és fénytechnikával! Ennek a látványos show műsornak az üzenetét szemléletesen átadni kiemelkedően nehéz feladat a cirkusz adottságai miatt, mégis az élőzene, a mozdulatok művészete, az egymásba vetett bizalom és a csapatmunka mind megelevenedik a néző szeme előtt rámutatva életünkben a lényegre…

A műsorban nagy hangsúlyt fektettek a dalok összeválogatására, hiszen a dalszövegeken keresztül ismerjük meg az előadás történetét és annak valódi mondanivalóját. Ezeknek a daloknak minden egyes sora komoly üzenetet hordoz minden ember számára. A dalokban, koreográfiákban, az egyes jelenetekben, artistaprodukciókban fogalmazódik meg, hogy ellenségeskedés helyett meg kell ismernünk egymás kultúráját, emberségét, hogy fogadjuk el a másikat olyannak amilyen, éljünk egymás mellett békében, vigyázzunk egymásra. Ezt hivatott az előadás minden egyes jelenete ábrázolni.

A műsor mondanivalóját kihangsúlyozva, kiemelt szerepet kapott a zene és a dalok. Ezen az előadáson a dalokat két ifjú tehetség tolmácsolásában hallhatta a nagyérdemű:

Gábor Márkó színművész, akit legutóbb a RAM-ART Színház BIZARRRRR! című koncert-showjában hallhatott a közönség a Queen együttes dalait énekelni olyan elánnal, ami magával ragadta a hallgatóságot. Partnernője most is ezen a porondon, mint akkor a BIZARRRRR! showban, a fantasztikus hangú Becz Bernadett színésznő.

A dalok jelentőségét mindjárt az előadás elején megtapasztalhatták a nézők, amikor a nyitány alatt három emblematikus dal is felcsendült, melyek az előadás címére: „Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre: Háború van. Csillagok, a háború tart, szóljatok rá, hogy megálljon.” és üzenetére reflektálnak. Elsőként felhangzott:

Demjén Ferenc: Vigyázz a madárra!

„Ember a Világ két kezedtől sír

Egyikkel a kerted ásod, másikkal a sírt

A másik tudod bőven várhat rád

Építsd a kerted hát tovább,

S közben a MINDENT jól vigyázd!”

 A dalt az „Old Circus” School Ukraine csoport tagjai adták elő nem véletlenül. Ők azok az ukrán fiatal artista növendékek, akiket a háború kitörésekor befogadott ez az intézmény és akik azóta itt élnek és tanulnak a Fővárosi Nagycirkuszban.

A nyitány másik dala, a Queen együttes és David Bowie dala: Under Pressure – Nyomás alatt, mely a világunkban dúló viszályokról háborúskodásról szól, ami vészjóslóan rányomja bélyegét életünkre.

 „Pressure pushin' down on me                            

Under pressure that brings a building down      

Splits a family in two, puts people on streets”

 „A nyomás nehezedik ránk,

Nyomás alatt, amely lerombolja az épületet,

Két részre oszt egy családot, utcára teszi az embereket…”

A két nagyszerű énekes új megközelítésben, egymásnak felelgetve adta elő a dal minden sorát, jelképesen fokozva ezzel a dal szövege szerint is ránk nehezedő nyomást…

Ebben a bámulatosan szerkesztett bokkban indításként belesűrítve mindjárt átfogó képet kapott a nagyérdemű, az egész előadás valódi mondanivalójáról… A megoldás! az ÉLET szeretete, nem pedig a pusztítása, a megoldás! a nyitány harmadik dala:

 Anna and the Barbies: Márti dala

 „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni!

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak,

mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak,

hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Kezdjetek szeretni…”

A dalban az élet szeretetéről és öröméről énekelt Becz Bernadett. A műsorszámot a Fővárosi Nagycirkusz balettkara adta elő.

 A porond óriási planetáriummá alakul és megannyi csodát varázsol elénk a nemzetközi fellépőgárda. Rámutatnak a viszályok, öldöklés, sebeink helyett, mennyire szüksége van az embereknek a testi, lelki egyensúly megteremtésére, egyáltalán az egyensúly létrehozására a világban, az univerzumban. Ennek a végtelenül nehéz egyensúlynak a megtartását jelképezi produkciójával Vladimir Erofeev (Oroszország) görgő balance száma. A néző eddig elképzelni sem tudta, hogyan lehet egymásra pakolt hengereken, egy szál deszkán állni, úgy egyensúlyozni miközben még körbe is forog, hogy még labdákkal is elképesztően zsonglőrködjön valaki ezalatt. Bizonyság rá az egyensúly megteremtése csak akarat kérdése…

A darab címadó dalának sorait idézve:

„Csillagok, égbeli tűk karcolják rá a szememre: Háború van…” A dal Gábor Márkó előadásában megrendítő erővel hatott, miközben az előadás a porondon hatalmas ősrobbanással folytatódik, feketék és fehérek végtelenül ellenséges viadalával.

 Majd az egymással harcoló felek megjelenítői következtek feketében és fehérben az üzbég Duo Reflection gyűrű száma, mely a két artista „párbaja”. A két fiatal levegőszámában két test, két világ ütközik össze a porondon. Tűz és víz, fény és árnyék, jó és rossz, a fekete és fehér két ellentétes oldalt szimbolizált. Előadásukból azonban világosan kiderült, produkciójuk és ezzel jelképezve, minden más is a földön csakis együttműködve lehet eredményes, a bizalom alapján, hisz a két ellentétes erő mindenben egymásra van utalva.

Mindezt azután felváltotta egy nagyon szép jelenet a Fővárosi Nagycirkusz balettkarának előadásában, mely azt szimbolizálta, a világon nem minden csak fekete vagy fehér. Ha már nem egymás ellen harcolunk, jobban megismerjük a másik álláspontját a vitás kérdésekben, ha jobban megismerjük a másikat, talán elfogadjuk az ő elképzelését a világ dolgaiban, elfogadjuk a másik igazságát. A jelenet nagyszerű rendezése folytán az egymással kicserélt eszméket az egymással kicserélt fekete és fehér nadrágok szimbolizálják a végén hatalmas sikert aratva a közönség körében. Ez a látványosan megkomponált jelenet egymás, a másik ember elfogadására, tiszteletére tanítja a nagyérdeműt.

A műsor végig arra próbálja felhívni a figyelmet, (miközben időről időre beúszik a kupolában gyönyörű földgömbünk) ne csak az élet sötét oldalát lássuk, a viszályokat, háborút, a mindent elemésztő lángokat, lássuk meg az élet szépségeit, ennek a gyönyörű földünknek a csodáit, a természet fantasztikus műalkotásait, értékeljük jobban minden élőlényt a földön, a nővény és állatvilágot is.

Ennek jegyében mutatkozott be Arina Ermakova (Oroszország) és aranyos kutyusai. A régmúlt időkben a cirkuszok specialitásai közé tartozott a különböző eszközökkel drasztikusan kikényszerített állatidomítás. Napjainkban szerencsére ezt már nem alkalmazzák, sokkal inkább törekszenek az ember és az állatok közötti szeretetre, harmonikus együttműködésre, példát mutatva ezzel kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Fantasztikus, ahogy ezek a kutyusok milyen odaadással figyelik bájos, tűzrőlpattant idomáruk, minden mozdulatát, „kérését” és alig várják, hogy teljesíthessék azt. Igazi örömjáték ez a kutyusoknak is, a közönségről már nem is beszélve. Bemutatójuk hatalmas sikert aratott, nem csak a közönség kis nézői körében.

A darab első részének vége felé lépett színpadra egy fantasztikusan jókedvű, különleges együttes. Troupe Addis Abeba Csoport Etiópiából kínai rúd számukkal. Elképesztő, szinte majomügyességgel rudakon egyensúlyozva, egymáson átugrálva a műsor első részében még heten. Ugyanez a csapat lépett színre már két új csapattaggal kiegészülve a műsor második részében hatalmas gúlákat alkotva, lélegzetelállítóan szaltózva röpködtek a magasban. Produkciójuk az egymásrafigyelés magasiskolája, igazi csapatmunka, melynek során lehetetlen nem létezett számukra. A sodró lendületük, lüktető ritmusuk azonnal magával ragadta a közönséget is és szinte végig tapsolták előadásukat.

A műsor során azután bevonták a közönség soraiban található gyereksereget is egy kis ügyességi versenybe Weöres Sándor: Paripám csodaszép pejkó! megzenésített gyerekdal kíséretében. A gyereksereg élvezettel hancúrozott a dal közben a porondon, vagy épp kis segítséggel, tányérokkal zsonglőrködtek a levegőben. A fokozatos átmenetet az ellenséges fekete és fehér világot a színpadon szép lassan felváltotta az eggyé olvadás jelképeként a pepiták világa. Feketék és fehérek immár boldogan ropták együtt a porondon.

A szédületes hangulatot megkoronázta az első felvonás fináléjában Gábor Márkó és Becz Bernadett közös előadásában a Queen emblematikus dalával: Don’t Stop Me Now. Ne állíts meg! Dalukkal a végletekig felkorbácsolva az amúgy is tüzes hangulatot…

„Don't stop me now

(Don't stop me now) 'cause I'm having a good time”

„Ne állíts meg most

(Most ne hagyd abba) mert jól érzem magam!”

Előadásuk frenetikus sikert aratott, majd a két énekes végtelenül szép gondolatokkal engedte útjára a lelkes közönséget a szünetre:

„Kedves közönségünk kezdjenek el élni, hogy legyen mit mesélni!

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak…

Fekete vagy fehér önök döntik el és a jeleket az égre is önök festik fel. Vigyázzanak a madárra, ha vállukra repül…”

És valóban, a szünetben a nézők beszélgetésének foszlányait elcsípve, szerintem nem volt olyan a közönség soraiban, aki ne élvezte volna ezt a nem mindennapi, színpompás előadást.

A darab Színes világ címet viselő második részében azután ez a kezdeti fekete fehér, az elején kicsit ellenséges világ kezdett feloldódni, színessé válni, mint ahogy életünkben sem minden fekete, vagy fehér, van nagyon sokezer csodálatos, szivárványszín árnyalat is, mely megszépíti az életet, ha hagyjuk. Az egyik ilyen szépséges ezerszínben pompázó dolog életünkben a szerelem.

A moszkvai Nikulin Cirkusz vendégművészei, Grigorij és Elvira Sergienko a szerelem, a gondoskodás és az egymásra figyelés fontosságára hívták fel a figyelmet gyönyörű, lírai levegőszámukkal. Műsoruk címe akár: Balett az égben, avagy ugrás a szerelembe… is lehetett volna. Lenyűgöző látványosság volt, ahogy a levegőben egymásra bízva életüket megalkották a tökéletes egységet végtelenül veszélyes bemutatójuk közepette. A levegőben repülő elemekkel egyszerre szimbolizálták az erőt, a lendületet, a teljes bizalmat, de mindeközben a gyengédséget is egymás iránt. Elképesztő, székbeszegező látvány volt, ahogy a nő bekötött szemmel az életét a párjára bízva ugrik a semmibe.

Az előadás során az egyik legnagyobb sikert aratta a gyerek nézőközönség körében a Lettországból érkezett művész, Andrejs Fjodorovs galamb és kutyaszáma. A produkción látszott Andrejs mennyire az állatai szerelmese. A bemutatón érezhető volt, mennyire ismeri és érti a galambjait. Madarai egészen különleges trükkökre voltak képesek, bármire kérhette őket. Elképesztő látvány volt, amint galambja egy rúdtornász, vagy kötéltáncos ügyességével sétált végig egy vékony pálca egyik végétől a másikig. Látszott Andrejs Fjodorovs minden percét az állatairól való gondoskodás és a velük való foglalkozás, játék tölti ki. Ember és állat tökéletes harmóniája volt ez a műsorszám, melybe kutyusai is bekapcsolódtak. Vidáman utaztatva a galambokat a szájukban tartott rúd két végén, a hátukon, vagy épp az általuk húzott kis kocsin. Végtelenül megnyugtató, szeretetprodukció volt, amint a végén a sok szép fehér galamb a kupola minden részéből, a szélrózsa minden irányából fenségesen alászállt a művész kezében tartott fénylő békejelre.

„Vigyázz a madárra, ha a kertedbe repül

Őrizd meg a csendet, el se menekül”  Szívhezszóló, boldogító jelenet volt.

Történetmesélésben a dalokon keresztül David Bowie dala a Space Oddity – Űrkülönc, vagy Űr Furcsaság következett és egy lélegzetelállító szám az űrbéli súlytalanság állapotát megidézve a lüktető zene ritmusára. A dal egy űrutazás története, melynek szövege szabadon:

 „a legkülönösebb módon lebegek, a csillagok nagyon másak ma, én itt ülök egy bádogtákolmányban. Messze a világ felett túl a Holdon a Föld bolygó kék, én tehetetlen vagyok"

Antony Cesar belga artista a világon egyedülálló gurtni számával az űrbéli súlytalanság állapotát szimbolizálta, az űrbe repített minket és onnan nézi mi fog történni velünk odalent a porondon, mely a Föld bolygót jelképezte csodálatos megvilágításban. A legkülönlegesebb testhelyzeteket képes felvenni a magasban, de nem csak a testével, az egész lényével játszik. A dal sorait érzékeltetve olyan hatást képes a néző elé varázsolni, mintha kicsit elveszne az űrben. Arcán közben ezernyi hangulat, érzelem, kétség tükröződik. Mintha csak létünk nagy kérdései gyötörnék a magasban, zuhanása pedig olybá tűnik, mintha a nehéz gondolatok lehúznák a földre. Fantasztikusan szállt, repült a magasban, mintha légüres térben lebegne. Antony Cesar képzett szertornász és szólótáncos mely meglátszik minden egyes mozdulatán. A modern jazz és a kortárs tánc iránti szenvedélyének eredményeként a ritmus az érzelem és a könnyed légies mozgás sugárzik minden rezdüléséből. A nézőnek olyan érzése volt, amikor gurtnin felhúzta magát a magasba, mintha nem létezne nehézségi erő.

Hogy mennyire fontos ennél az előadásnál a történetmesélésben a dalok szövege azt a legszebben Michael Jackson dala, az Earth Song mindent elmondó sorai érzékeltették az előadás végén, mely a Földünkért, a jövőnkért való aggódás himnusza. Becz Bernadett és Gábor Márkó előadása egyszerűen katartikus erővel hatott. Bernadett a dal minden sorát igazi segélykiáltásként énekelte miközben a magasban a szalagokon a tornászok megdöbbentő mutatványaiban gyönyörködhetett a nagyérdemű.

„What have we done to the world?

Look what we've done

What about all the peace

What about all the dreams?”

 „Mit tettünk a világgal?

Nézd, mit csináltunk!

Mi a helyzet a békével?

Mi a helyzet az összes álommal?”

 

„This crying Earth, these weeping shores?

What about animals?

We've turned kingdoms to dust

What about us?!”

 „Ez a síró Föld, ezek a síró partok?

Mi a helyzet az állatokkal?

Porrá változtattuk a királyságokat

Mi lesz velünk?!”

 A narrátor a második rész elején így konferálta fel a dalt:

Nem az a fontos, hogy mit hagyunk az utókorra, hanem hogy milyen utódokat hagyunk a földre. Michael Jackson dala valóban a jövőnkért való aggódás himnusza. A dalt hallgatva és a tökéletes produkcióban gyönyörködve azon gondolkodtam, hogy nekünk, embereknek mi a felelősségünk…

Erről a gondolatébresztő előadásról nekem egy nagyon találó Popper Péter idézet jutott eszembe:

 „Nem az a lényeg, hogy milyen világban élsz, hanem hogy milyen világ él benned!”

Valóban nem mindegy, hogy milyen világ él bennünk: fekete, fehér, vagy ezer színben pompázó, mert amilyen világ él bennünk olyanná alakítjuk a jövőnket és nagyon nem mindegy, milyen jövőt hagyunk utódainkra, mert mint a dalban is elhangzik…

„Vigyázz a madárra, ha a válladra repül

Amerre az élet arra menekül

Bajban a Világ, ha egyszer újra messze száll.”

A finálé azután maga az ezerszínű csodálatos élet. „Színezd újra! Színezd újra! Az életed, ha megfakulna” éneklik a művészek közösen, egymás kezét fogva a porond közepén a földgolyó hatalmas fémvázát körbeállva a Magna Cum Laude slágerét. És az ellentétek helyét a harmónia vette át, a fekete-fehér világ színessé változott. A különböző országokból származó, mégis együtt dogozni, egymást segíteni tudó művészek fogják egymás kezét, összetartanak, még úgy is, hogy vannak köztük egymással háborúzó országokból származók, oroszok, ukránok is. Összetartanak bőrszíntől és hovatartozástól függetlenül, mert érző szívű EMBEREK, mert a földön mindenkinek helye van. Záró akkordként a magasban, a kupolában körben úszik rengeteg szivárványszín, piros, zöld, sárga, kék, fehér ing, az ujjuk összekötve, „egymás kezét fogva”. Nem mindennapi látvány, szívmelengető.

A Fővárosi Nagycirkusz legújabb produkciója a Csillagok, égbeli tűk egy káprázatos fantázia előadás, lenyűgöző, csodás üzenetek, fantasztikus zene, elképesztő produkciók, mi mindenre képes az emberi test és az akarat.

Szavak nincsenek rá, mennyi csodát tud adni ez az előadás. Hitet ad az emberiségben újra, van még olyan, hogy összedolgozás és odafigyelés a többiekre! Közben pedig végtelenül látványos, szórakoztató, gondolatébresztő tanítás kicsiknek és nagyoknak egyaránt.

A legjobb Gyereknapi program lehet minden kisgyereknek és nagy gyereknek kettőtől kilencvenkettő évesig! Fantasztikusan boldogító program, szívet, lelket, szemet gyönyörködtető előadás, mely szeptemberig bármikor megtekinthető.

Jegyek az előadásra ide kattintva vásárolhatóak!

Írta: Kókainé Ibolya

Fotók: Fővárosi Nagycirkusz

 

Stáblista:

Énekesek: Becz Bernadett, Gábor Márkó

Zenei vezető: Szakál László, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett

Koreográfus, Balettkarvezető: Fejes Kitty

Porondmester: Varga László

Jelmeztervező: Martonosi Attila

Hangtechnika: Kövér Lilla, Bontó Richárd

Fénytervező: Szimeiszter Balázs

Vizuál effektek: Kardos Zsolt, Nagy Attila, Pilgermayer Henrietta, Szilczer András, Zángó Tamás

Műszaki vezető: Pánczél Lajos, Magyar Ezüst Érdemkereszttel kitüntetett

Cirkuszszakmai vezető: Graeser József, Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett

Dramaturg: Pál Dániel Levente

Rendezőasszisztens: Csicsely Zoltán, Magyar Bronz Érdemkereszttel kitüntetett

Rendező: Fekete Péter, Jászai Mari-díjas

Az előadásban közreműködik a Fővárosi Nagycirkusz Zenekara:

Bálint Károly (zongora), Duka Tibor (basszusgitár), Fehér Géza (gitár), Adamecz József/ Földesi Attila (dob és ütőhangszerek), Babindák István (alt szaxofon), Oláh Antal (szoprán és tenorszaxofon), Pípis Zoltán (trombita), Román Iván / Szakál Tamás (hegedű)

A Fővárosi Nagycirkusz Balettkara:

Bódis Márk, Bodó Zsombor, Dévai Fanni, Dringó Orsolya, Farkas Kámea, Horváth Bence, Lovász Réka, Menyhárt Enikő, Szöllősi Gréta, Ureczky Lilien