Interjú Jenes Kittivel!
Kelt: 2025.04.08
Interjú Jenes Kittivel!
„Elképesztően vágyom a komplex, összetett karakterek megformálására”
Jenes Kitti a 2023/24–es évadban csatlakozott a Magyar Színház társulatához. A közönség szavazatainak köszönhetően az évad végén át vehette a legjobb színésznőnek járó díjat.
Debrecenben sorra nyerte az általános iskolai énekversenyeket, majd az Ady Endre Gimnázium dráma tagozata után Kővári Judit énekóráin fejlesztette tovább tehetségét. A Színház és Filmművészeti Egyetemre ugyan több próbálkozás után sem jutott be, ennek ellenére egyre magasabbra ível a színházi pályáján, ahol minden vágya, hogy megmutassa, képes kilépni a naivák szerepéből. Jenes Kittivel beszélgettünk.
Mi volt az első meghatározó színházi élményed?
Nekem viszonylag későn jött az életembe ez a pillanat, már gimis voltam, amikor először láttam a Rómeó és Júliát Debrecenben. Én onnan származom és az osztálytársaimmal együtt elmentünk megnézni a Budapesti Operettszínház előadását, ami akkor a Főnix Csarnokban vendégszerepelt. Ma is emlékszem rá! De a művészetekhez való vonzódásom már általános iskolában kiderült, az irodalmat mindig nagyon szerettem, versmondó és énekversenyekre jártam, amiken nagy sikereket értem el, városi majd megyei versenyeket nyertem. Közben zongorázni tanultam és a zenetanárom javaslatára az Ady Endre Gimnázium dráma tagozatán folytattam a tanulmányaimat. Mivel ez egy kifejezetten művészeti beállítottságú iskola a Csokonai Színház közvetlen szomszédságában, ezért hamar bepillantást nyertünk a színházi életbe. A drámás tantárgyainkat is a színház színészei oktatták.
„A Színház és Filmművészeti Egyetemre nem mertem felvételizni 18 évesen.”
Debreceni után, mikor és hogyan kezdődött el a budapesti életed?
Érettségi után halasztottam egy évet, mert nem tudtam eldönteni, hogy merre induljak. A Színház és Filmművészeti Egyetemre nem mertem felvételizni 18 évesen, mert nem tartottam reálisnak, hogy a többszázból kiválasztott tíz- tizenkét fő közé bekerüljek. Másrészt zenés osztály nem is indult abban az évben, nekem pedig mindenképpen a zene volt a fő irány. Így aztán felvételi helyett nyelvvizsgára készültem és Budapestre jártam Kővári Judit magánének iskolájába, ahol megtudtam, hogy felvételt hirdet a Pesti Broadway Stúdió, ahova el is mentem, így kerültem az Operettszínház stúdiójába.
A Színművészeti Egyetemet teljesen elengedted?
Kétszer is próbálkoztam vele, mindkét alkalommal másodrostáztam. Harmadjára viszont nem indultam neki, mert addigra már főszerepeket játszottam a színházban, bekerültem a Szépség és a Szörnyeteg német turnéjába és hatalmas érvágás lett volna, ha öt évre kiesek a szakmából és abból, amit addig felépítettem.
A budapesti karrieredbe mikor lépett be a Magyar Színház?
Több, mint tíz év szabadúszás után, az előző évadban csatlakoztam a társulathoz. Több tényező is szerepet játszott a szerződtetésem kapcsán, az egyik, hogy megüresedett egy státusz ebben a szerepkörben, a másik pedig, hogy a vezető zenés férfi színészek mellé szerettek volna még találni néhány tapasztalt, karakterben passzoló zenés színésznőt. A telefonos megkeresést követően behívtak egy beszélgetésre, ahol fantasztikus szerepeket ajánlottak, így örömmel vállaltam a felkérést. „Ez az első díj a pályafutásom alatt.”
Az előző, számodra az első Magyar Színházban töltött évad után megkaptad a
legjobb színésznőnek járó díjat. Hol helyezkedik el a szívedben ez a díj?
Engem valahogy mindig elkerültek a díjak, ez az első amit a pályafutásom alatt kaptam. De nem ezért tartom igazán fontosnak, hanem azért mert ez a díj a közönség szavazatai alapján került kiosztásra, ami számomra egy igazán értékes visszajelzés. Azt jelenti, hogy figyelemmel kísérték a munkásságom és támogatnak a Magyar Színházban is.
Az előző évadból melyik szerep jelentette a legnagyobb kihívást?
Tavaly ősszel a Muzsika hangjába ugrottam be egy nagyszínpadi próbával és mivel Mária szinte végig színen van, ezért ez igen kemény feladat volt. De lélektanilag, vagy karakterformálást tekintve a Valahol Európában, és a Jó estét nyár, jó estét szerelem volt a legkeményebb dió. Sokat dolgoztam a figurákon minden szempontból.
A Jó estét nyár, jó estét szerelem egy igazán súlyos témát dolgoz fel, és éppen
a te karaktered hozza el a darab tetőpontját. Nem volt olyan érzésed, hogy
nehéz a levegő a színpadon?
Nem, de nem azért mert a cselekmény vagy a karakterek nem hordozzák ezt a bizonyos feszültséget, nehézséget amit mondasz, de érdekes módon teljesen máshogy közelítettem meg ezt a darabot. „A karakteremből kifolyólag sokkal gyakrabban kapok naiva szerepeket.”
Hogyan?
Elképesztően vágyom az ilyen típusú feladatokra, de egyelőre valószínűleg a karakteremből kifolyólag sokkal gyakrabban kapok naiva szerepeket. Emiatt nagyon vártam, hogy megformálhassak egy igazán komplex, összetett karaktert. Rettentően élveztem újabb és újabb árnyalatokat felfedezni a szerepben. Azt, hogy milyen mélyre kell és lehet is benne elmerülni, hogy milyen érzés már-már gyilkos indulatokat megmutatni. Olyan csalódásokat, arculcsapásokat és bűnöket is egyben, amikkel szerintem sok ember találkozik élete során.
Az idei évadban melyik az a szerep, - ha van ilyen - ami ismét kilépés a
komfortzónából?
Az idei évad számomra nem a komfortzóna elhagyásáról fog szólni, de ilyen is kell. Jelenleg a Koldus és Királyfit próbáljuk, amiben kisebb női szerepekkel találkozunk. Ezúttal nagyobb hangsúlyt kapnak a férfiak a történetben, mi nők inkább a háttérből építjük, irányítjuk őket, ez is egy izgalmas perspektíva. Tavasszal pedig A Kölyök című musical lesz a következő bemutatóm szintén Nagy Viktor rendezésében.
Van olyan karaktered, aki nagyon közel áll a szívedhez?
Nem tudnék egyet sem kiemelni, mindegyik különleges helyet foglal el a szívemben. De a nehezebb feladatok mellett az Ezeregy éjszakát is kifejezetten szeretem játszani. A darab könnyedsége engem is magával sodor, a mesevilág, a gyönyörű fények és a csodálatos jelmezek nem csak a nézőket, de minket színészeket is szó szerint elvarázsolnak.
