Ő meg Ő… avagy: rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle – Ajánló
Kelt: 2024.01.31
A darab nem más, mint egy párkapcsolati társasjáték, mely örökzöld témát boncolgat, azt a mennybe emelő vagy a pokolba taszító köteléket, ami nem más, mint a férfi és a nő közötti viszony a házasságban. Az előadás valóságos párterápia. Aki szereti a romantikát, akinek tetszenek az élet írta, keserédes történetek, annak ez a darab tetszeni fog nagyon! Különleges előadás, ez is egy olyan darab, ami annyira emberközeli, érzelemmel teli, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni.
Ő meg Ő… avagy: rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle – Ajánló a darabhoz
Kedves olvasó, ha szereted a romantikát, megcsömörlöttél a csöpögős, avagy erőszakos, a valóságtól elrugaszkodott daraboktól és inkább a realitásra vágysz, tetszenek az élet írta, keserédes történetek, akkor ez a darab tetszeni fog nagyon!
A darabról és arról, amit közvetít, mert nagyon gondolatébresztő előadás született…
A történet maga egy se vele-se nélküle, idegőrlő kapcsolat, egy régen volt szerelem története, melyből az évek során kihaltak a kezdeti szép érzelmek. Egy házasság őszinte története, melyben az első mindent elsöprő lángolás után az élet realitása, a mindennapok taposómalma, az egymás megnemértése kioltotta a tüzet és csak az érzések nélküli sivár, kietlen pusztaság maradt. Mégis valami csöndes kiállás a szerelem mellett, (de nem egy tipikus első szerelem története) sokkal inkább a „túlvagyunk már sokmindenen, voltak tévutak” szerelem, a józan szerelem mellett, már ha egyáltalán létezik ilyen. Arról, hogy ki-ki megkeresse a saját útját, még ha az nem is mindig szépnek és boldognak, vagy a múlt idő távlatából már nem olyan jó döntésnek tűnik. Erre a történetre nagyon igaz a mondás: kompromisszum az egész élet.
A darab nem más, mint egy párkapcsolati társasjáték, mely örökzöld témát boncolgat, azt a mennybe emelő vagy a pokolba taszító köteléket, ami nem más, mint a férfi és a nő közötti viszony a házasságban.
Agnieszka Osiecka zenés játéka, az Ő meg Ő egy jó harmincas férfi és nő válságokkal tűzdelt, magasságok és mélységek között bejárt útját mutatja be, házasságuk zátonyra futásának folyamatát adják elő, természetszerűen ki-ki a maga szemszögből.
Agnieszka Osiecka lengyel író, költő nő 1936. október 9-én született Varsóban. Munkássága a magyar közönség előtt eléggé ismeretlen. Hazánkban első darabját 1966-ban mutatták be a Thália Színházban, Virágozzanak az almafák címmel. Az Ő meg Ő, ez a kétszemélyes kellemes zenével színesített játék hozta meg azután az ismertséget számára hazánkban. A darabot nálunk először 1979-ben mutatták be Böhm György rendezésében, egy ikonikus páros, két olyan nagyszerű művész főszereplésével, mint Lehoczky Zsuzsa és Farkas Bálint. 2013 októberében pedig a Spirit Színház és a Szegedi Pinceszínház közös produkciójában láthatta a darabot a közönség Szabó Győző és Nagy Enikő főszereplésével, Jantyik Csaba rendezésében.
Az Art-Színtér repertoárjában 2023 decemberében a darab felfrissülve, hármas szereposztásban került megrendezésre:
Férfi: Kerényi Miklós Máté
Nő: Szendy Szilvi
Idős Hölgy: Gombos Judit
Rendező: Somogyi Szilárd
A darab Férfi és nő közötti szakadatlan küzdelemről, a mindent feledtető nagy örömökről és a szívet összeszorító, gúzsba kötő fájdalmakról szól.
Ez a történet talán azért zseniális, mert a néző saját magára ismerhet, hisz bárkivel megtörténhet…
Az előadás valóságos párterápia, amelynek célja, hogy segítsen egy párnak átvészelni a kihívásokat, jobban megérteni kapcsolatukat, és egészségesebb viszonyulási módokat kifejleszteni egymással kapcsolatban. Bárkinek hasznos tanácsokkal szolgálhat egy pár két tagja közötti konfliktus kiváltó okainak feltárásában, és orvoslásában. Így bármelyik házasság, romantikus kapcsolat gyógyulhat és fejlődhet. A fantasztikus előadáson sírunk, nevetünk és válaszokat keresünk. Ki rontotta el? Hol? Mikor? Miért? Eljutunk a problémáink felismeréstől a megértésig…
A történet röviden:
Egy vonat elindul valahová, felszáll egy élete alkonyán lévő nő feketében és a nagy csomó bőröndjét felpakolja a kupéban a polcokra. Bőröndöket, melyben az egész élete benne van, tele emlékekkel... Felszáll a vonatra egy zárkózott, csinos fiatal nő. Mérhetetlenül szomorú, mert válóperéről tart hazafelé. Helyet foglal az üres kupéban és hogy kizárja a külvilágot egy könyv olvasásába temetkezik.
Majd felszáll egy jólszituált férfi és próbál közel kerülni a nőhöz, de a beszélgetés elég döcögősen indul a nő távolságtartása miatt…
Végül a férfi unszolására belemegy, hogy játszanak, mert így gyorsabban telik az idő. Különböző történeteket, házasságuk fontos pillanatait jelenítik meg. A közönség tagjai eleinte úgy gondolják, most sodorta egymás mellé őket a véletlen, de a darab közepe táján kiderül, valamikor ők egy párt alkottak és gyermekeik is vannak. Megismerkedésüket, jegyességüket, az esküvő utáni első, szerelemmel és bizakodással teli éveiket is felelevenítik. Az egész közös életük fontos pillanatait. Házasságuk zátonyra futásának folyamatát élik újra. De most már legalább világosan beszélnek egymással, és talán az újrakezdésre is felcsillan a remény…
A szereplők azzal, hogy felidézik életük fontos momentumait, egyben válaszokat keresnek. Ki rontotta el, hol és miért? Szép lassan kiderül, hogy a nagy fellángolás után a hétköznapi élet akadályait már nem voltak képesek átugrani. Mindketten új partnerrel próbálkoztak, vágyaiknak, álmaiknak jobban megfelelővel, ám az új kapcsolatban is előjöttek azok a bizonyos hétköznapok, a maguk akadályaival, és hőseink ezeket sem voltak képesek átugrani. Hát akkor hogyan legyen tovább? Mi a megoldás? Vissza a régihez? Teszik fel egymásnak a kérdést. Lassan célállomásukhoz érnek, és egy hatalmas csattanóval kiderül, hogy nem két házasság eseményeit követtük végig, hanem csak egyét, az övékét, a nő és férfi szemszögéből.
Szendy Szilvi fantasztikus átéléssel alakít egy olyan nőt, aki a házasság során ezer arcát mutatja. Lobogó tűzzel, ezernyi színnel játssza el a szerelmes, gondtalan királylányt, a szebb jövő reményében házasodó asszonyt, az eleinte még boldog, majd társas magánytól szenvedő mellőzött feleséget, majd az új kapcsolatban sok megpróbáltatáson átesett elvált asszonyt. Parádésan volt harmatosan üde, csúfondáros, gunyoros, ironikus, érzelmes, megvető, naív, és határozott is. Egész megjelenésével izgalmas, vibráló erőt sugároz végig a darab során,, de a kétségeket is, melyek saját életét beárnyékolják, az esendőséget, a magányosságot és az ebből fakadó kétségbeesést is, a szeretethiány érzetét… Játékában egyszerre van jelen a vidámság és a szomorúság, szinte észre se vesszük, ahogy egyik végletből átesik a másikba. Szívből játszik.
A teremtés koronái, a legtöbb férfi, mint hősünk, még húsz év távlatából sem ismeri társát, mivel csupán a saját jólfelfogott érdekei szemüvegén keresztül látja a dolgokat…
Kerényi Miklós Máté nagyszerűen, változatosan formálja meg ezt a tipikus férfialakot, aki csak az orráig lát, és azért temetkezik bele a munkájába, hogy az otthoni állandó civakodásból elmeneküljön, miközben fennen hirdeti, ő kettőjük jövőjéért dolgozik, miközben észre sem veszi, hogy a felesége nem ilyen életről álmodik.
Két ember, akik tökéletesen elbeszélnek egymás mellett, mint két idegen. Férje meg sem hallja (talán nem is akarja) társa vágyait, álmait egy jobb, boldogabb, szeretettel telibb életről. Egyszerűen csak a saját feltörekvő karrierista vágyai vezérlik, csak a saját érvényesülése hajtja, miközben próbálja elhitetni a másikkal az jó lesz neki is, pénz, karrier, lakás és egy közben kihűlt kapcsolat…Ahogy nézi az ember ezt a férfit, közben azon gondolkodik mennyire igaz a mondás:
A kapcsolatok sosem halnak természetes halált, megöli őket az EGO, az elutasítás és a hozzáállás.
Máté tökéletesen átélt előadásban láttat egy kétségbeesett férfit nagyon mélyen maga alatt, amikor úgy érzi kifordult a négy sarkából a világ, amikor azt érezte, nincs tovább, felesége elhagyja. Kifinomult játékával nagyon szépen kihangsúlyozza ezt a pesszimista hangulatot veszekedésük során az „ebédlőasztalnál” ülve, olyan szelíden szomorú, lemondást sugalló tekintet, a testbeszéd, mind-mind a feladom életérzést sugallta. Máskor pedig zseniálisan tudott férfiasan markáns, jámbor, körmönfont, meghunyászkodó, kisstílű, de nagyvonalú is lenni.
Két fantasztikusan tehetséges színész tökéletes összhangja volt az előadás. Igazi örömjáték, amikor ez a nagyszerű, az évek során már tökéletesen összeszokott páros képességeiknek lehető legszélesebb skáláját villantotta fel.
Gombos Judit, az idős hölgy szerepének jelentősége a darab végén teljesedik ki, könnyeket csalva a néző szemébe. Ő tulajdonképpen játékával keretbe foglalja a történetet… emlékezik.
Újra akarják kezdeni, azt hiszik minden újra szép lesz, a vonat pedig csak robog tovább reményeikkel:
„Most jöttünk ki a bíróságról! Mit akarsz újra kezdeni? Én nem bírom ki veled. Ami elmúlt azt nem tudod megváltoztatni…”
Máté: érted jöttem messzi-messzi csillagról…
Szilvike: Ó e címre visszajárnék, régi sarkon áll a ház még. Úgy jönnék meg otthonomba mintha mi sem történt volna. Fogodznék a fellegekbe, ám de nem fog vissza egy sem, mert a titkot elfeledtem, amikor a földre estem. Sorsom akkor körbejárom, felbecsülni gazdagságom, vajon mennyit ér a kertem, nyílik e még tűz szívemben.
Idős nő: A múlt nem térhet vissza többet… Csoda szép volt rég volt, rég, rég…
Bocsánatot ugye kapok, hogy vonatom nálad nélkül indult végül réges rég…
Egy férfi és két nő utazik a vonaton... a végére csak egy nő marad. Talán nem is volt más csupán Ő és az emlékei... Sírva szórja a hamvakat a szélben, miközben a néző elgondolkodik, sajnos már, csak amikor késő, jövünk rá mennyire igaz: rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle. Visszasírjuk a múltat, de már késő, az a vonat már elment… 
Különleges előadás több szempontból is, többek között az egyszerű történethez nagyon jól illik a minimális díszlet.
A rendező, Somogyi Szilárd érdeme, hogy a pillanatok alatt bekövetkező fordulatokhoz, hangulatváltásokhoz, aprócska szerepjátszásokhoz ötletes feltételeket biztosított. Tökéletes apró rendezői fogás volt többek között az is, amikor csak beszélget a két ember a vonat hangosan zakatolva robog velük, amikor emlékeznek, megáll az idő körülöttük…
Nagyon szép, hatásvadász mentes alkotás született. Egy végtelenül emberi történetet mesél el úgy, hogy mindvégig mellőzi a szirupos csöpögéseket, nyoma sincs benne semmiféle erőltetett megrendezettségnek és mégis egy szívhez szóló történet.
Ez is egy olyan darab, ami annyira emberközeli, érzelemmel teli, hogy egyszerűen nem lehet nem szeretni… Talán azért is, mert annyira mai, valós problémákról szól, hogy bárki magára ismerhet benne. Egy igaz mese. Nem akar megríkatni a rideg valóság túlzott adagolásával és mégis önkéntelenül ezt teszi. Varázslatos hogy milyen erős módon leköti a néző figyelmét ez az előadás. Teljesen kikapcsolt. Nagyon valóságos sztori, ez akár igaz történet is lehetne (vagy talán az is valakiknek) teljesen hétköznapi figurákkal egyszerű érzésekkel, szívbemarkoló módon. Talán a néző úgy távozik az előadás végén, hogy átértékeli és kicsit talán jobban megbecsüli, amije van, aki mellette van…
Az előadásra jegyek még kaphatóak! Jegyárak és jegyvásárlás itt!
Írta: Kókainé ibolya
Fotók: Szendi Szilvi Hivatalos Oldala
Jegyek a februári, márciusi előadásra még elérhetőek:
